Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Fényképalbumok
Sajtómegjelenés
» Archívum
2025. TDK
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Szabályzat
Home » Archívum

Archívum

Hazai nagylétszámú baromfiállományokból izolált multirezisztens Enterococcus törzsek új generációs szekvenálása, különös tekintettel a vankomicin és linezolid rezisztenciát okozó génekre
Radnai Levente V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezető: Dr. Kerek Ádám

Absztrakt:

Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) egy olyan globális jelentőségű probléma, amely mind a humán-, mind az állategészségügyi gyakorlatban egyre komolyabb kihívásokat jelent. A multirezisztens Enterococcus törzsek, különösen az E. faecalis és az E. faecium, kiemelkedő szerepet töltenek be a nozokomiális fertőzések kialakulásában, ugyanakkor zoonotikus potenciáljuk is egyre jelentősebb. A baromfiállományok mikrobiomja potenciális rezervoárt képezhet az antimikrobiális rezisztenciagének számára, amelyek mobilis genetikai elemek közvetítésével átjuthatnak humánpatogén baktériumokba.

A vizsgálat célja 73 darab hazai baromfiállományból izolált Enterococcus törzs antimikrobiális rezisztencia génkészletének feltérképezése volt, újgenerációs szekvenálás (NGS) segítségével. A bioinformatikai feldolgozás során összesen 1227 db antimikrobiális rezisztenciagént azonosítottunk, amelyek 179 különböző géncsaládhoz tartoztak. A feltárt rezisztencia-mechanizmusokat antibiotikumcsoportok szerint elemeztük, különös hangsúlyt fektetve a glikopeptid (vankomicin) és oxazolidinon (linezolid) rezisztencia kialakulásához kapcsolódó génekre.

A glikopeptid rezisztencia szempontjából meghatározó volt a VanC operon különböző komponenseinek jelenléte, köztük a vanRC, vanSC, vanTC és vanXYC géneké, amelyek több izolátumban együttesen fordultak elő. A linezolid-rezisztencia vonatkozásában elsősorban a lsaA, emeA, valamint az efrA és efrB efflux pumpa gének domináltak, amelyek a sejten belüli antibiotikum-koncentráció csökkentésén keresztül járulhatnak hozzá a rezisztencia kialakulásához. Klasszikus linezolid rezisztenciát kialakító gént azonban nem azonosítottunk.

Eredményeink alapján megállapítható, hogy a baromfiállományokból származó Enterococcus törzsek jelentős mennyiségű antimikrobiális rezisztenciagént hordoztak, köztük olyanokat is, amelyek a humán gyógyászatban utolsó vonalbeli antibiotikumokkal szemben képesek rezisztenciát kialakítani. Eredményeink alátámasztják az állattartásban jelen lévő AMR-rezervoárok nyomon követésének fontosságát, valamint megerősítik a One Health szemléletű megközelítés gyakorlati jelentőségét.



Előadások listája