Archívum

A kutyaparvovírus-2 (CPV-2) és a kutyacircovírus (CanineCV) jelentős virális kórokozók, amelyek társállatokban gasztrointesztinális tünetekkel hozhatók összefüggésbe. A Parvoviridae családba tartozó CPV-2-t az 1970-es évek végén azonosították. Gyors evolúcióját pontmutációk és rekombinációs események hajtják, amelyek számos antigén variáns, többek között a CPV-2a, CPV-2b és CPV-2c, megjelenéséhez vezettek, ezzel megnehezítve a diagnosztikai eljárásokat és az oltási stratégiákat. A CanineCV, a Circoviridae családba tartozó kis méretű DNS-vírus, először 2012-ben került leírásra. Bár kórokozó potenciálja kevésbé tisztázott, több klinikai vizsgálat kimutatta vérzéses enteritis megjelenése során, gyakran CPV-2-vel való társfertőzésben. E vírusok genetikai sokféleségének és evolúciós dinamikájának jellemzése elengedhetetlen a betegségek nyomon követése, a vakcinafejlesztés és a hatékony járványügyi intézkedések megvalósítása szempontjából.

Bár Máltán kutyák és macskák esetében gyakran jelentettek gasztroenteritiszes eseteket, eddig nem állt rendelkezésre genetikai adat sem a CPV-2-ről, sem a CanineCV-ről. Jelen vizsgálat célja (i) kutyákból és macskákból származó bélsárminták szűrése CPV-2 és CanineCV jelenlétére, (ii) a kimutatott vírusok részleges genomszekvenciájának meghatározása, valamint (iii) filogenetikai elemzés végzése a GénBankban található referenciaszekvenciákkal összehasonlítva, a genotípusok meghatározásának és az evolúciós mintázatok vizsgálata céljából.

Összesen 10 bélsármintát (négy kutyából és hat macskából) gyűjtöttünk Máltán 2025-ben, helyi állatorvosi rendelők CPV-2 ELISA-pozitív eseteiből. A bélsártamponokból DNS kivonást követően a CPV-2 és CanineCV jelenlétét kvantitatív PCR módszerrel vizsgáltuk. A pozitív minták esetében a vírusok szekvenciáját Sanger-módszerrel határoztuk meg. Proof readinget követően a nukleotid szekvenciákat referenciaadatbázishoz illesztettük, majd Maximum Likelihood algoritmus alkalmazásával filogenetikai elemzést végeztünk.

A vizsgálat során hét mintából mutattunk ki CPV-2-t, míg CanineCV egyetlen esetben sem volt detektálható. Valamennyi pozitív esetben teljes vagy részleges VP2 szekvenciát határoztunk meg. Az összes CPV-2 szekvencia a CPV-2c genotípusba tartozott, és genetikailag a korábban Olaszországban azonosított törzsekkel, míg az FPV szekvenciák ázsiai eredetű törzsekkel mutatták a legnagyobb hasonlóságot. A máltai CPV-2 törzsek olaszországi variánsokhoz való közeli rokonsága potenciális regionális járványtani kapcsolatokat jelez. Eredményeink hozzájárulnak a CPV-2 molekuláris epidemiológiájának széleskörűbb megértéséhez, és rámutatnak a folyamatos járványügyi felügyelet fontosságára, amely elengedhetetlen a hatékony betegségkezelés és oltási stratégiák kidolgozásához.