Archívum

A Streptococcus suis egy világszerte jelentős gazdasági veszteségeket okozó sertéspatogén, amely zoonózisként emberi megbetegedést is okozhat. A kórokozók elleni terápia alapját az antibiotikumok jelentik, azonban a rezisztencia fokozódó terjedése miatt elengedhetetlen a rendszeres érzékenységi vizsgálatok elvégzése. Kutatásunk célja a magyarországi sertésállományokból származó S. suis izolátumok antibiotikum-érzékenységi vizsgálata volt.

Vizsgálatainkat 44, egészséges sertések orrtampon-mintáiból izolált S. suis törzsön végeztük. A fenotípusos antibiotikum-érzékenységet leveshígításos módszerrel, 14 különböző hatóanyag esetében határoztuk meg, az EUCAST és a CLSI ajánlásai alapján.Továbbá meghatároztuk a minimális gátló koncentráció (MIC) értékeket, és meghatároztuk a MIC50- és MIC90-értékeket.

Eredményeink alapján a β-laktám antibiotikumok (penicillin, amoxicillin, amoxicillin-klavulánsav, ceftiofur, cefkvinom) többsége hatékonynak bizonyult, bár a penicillin esetében a törzsek 20,4%-a esetén rezisztenciát figyeltünk meg. Az enrofloxacin és a florfenikol hatóanyagok szintén magas (>90%) érzékenységi arányt mutattak. Ezzel szemben a tetraciklinek (oxitetraciklin, doxiciklin) és a potenciált szulfonamid (trimetoprim-szulfametoxazol) hatóanyagok esetében kifejezett rezisztenciát tapasztaltunk (54,5-59,1%). A makrolidok (tilmikozin, tulatromicin), a linkomicin és a tiamulin szintén kedvezőtlen MIC-értékeket mutattak, ami a hatóanyagok korlátozott hatékonyságára utal.

Vizsgálataink rámutattak arra, hogy a S. suis terápiájában a leghatékonyabb választásnak a ceftiofur bizonyult. A tetraciklinek és a potenciált szulfonamidok használata a velük szemben kialakult magas rezisztencia miatt elkerülendő. Kutatásunk hozzájárulhat a felelősségteljesebb antibiotikum-választáshoz és az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemhez.