Archívum

Dolgozatomban a vágótokban (Acipenser gueldenstaedtii) és a szibériai tokban (Acipenser baerii) előforduló szibériai tok herpeszvírus (Siberian sturgeon herpesvirus, SbSHV) hazai megjelenését és járványtani jelentőségét vizsgáltam. A tokfélék családja az egyik legősibb halcsoport, amelynek több faja a túlhalászat, ívóhelyeik elvesztése és a környezetszennyezés következtében kritikusan veszélyeztetetté vált. Ennek eredményeként világszerte megnőtt a mesterséges tenyésztés szerepe, amely nemcsak a hús- és kaviártermelés révén jelentős gazdasági ágazat, hanem a fajmegőrzés szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír.

A tenyésztett állományokban előforduló számos egészségügyi kockázat közül a vírusos megbetegedések kiemelt figyelmet érdemelnek. Számos bakteriális és parazitás megbetegedés mellett a szibériai tok herpeszvírus is komoly károkozásra képes. Az elsőként Oroszországban izolált SbSHV-t az utóbbi években Európában és hazánkban is sikerült kimutatni nagymértékű elhullások kórokozójaként. Különösen veszélyes, hogy a vírus latens formában fennmaradhat a hordozó állatokban, és horizontális fertőzés mellett feltételezhetően vertikális úton is képes terjedni, így akár a tenyészállományok hosszú távú stabilitását is veszélyezteti.

Magyarországon 2023-ban észleltük először a vírust vágó- és szibériai tok állományban, ahol ivadék korú állatoknál magas számú mortalitás következett be. A laboratóriumi vizsgálatok megerősítették az SbSHV jelenlétét. A mintavételezések során különböző telephelyen nevelt ivadékból, 6 éves állatokból, valamint tenyészállományokból vett minták alapján PCR és szekvenálás segítségével igazoltuk a vírus jelenlétét egyes esetekben. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy bár a fertőzés lokálisan jelentkezett, a telepek közötti halmozgás, valamint a nyílt vizekkel való kapcsolat kockázatot jelenthet a további terjedésre. A kutatás rávilágít arra, hogy a hazai halgazdaságokban elengedhetetlen a rendszeres állategészségügyi monitoring, a karanténidőszakok betartása, valamint a szigorú járványvédelmi intézkedések bevezetése. A diagnosztikai módszerek korai alkalmazása lehetőséget biztosít a fertőzött állományok gyors azonosítására és szelekciójára, ezáltal csökkentve a gazdasági veszteségeket és a járványok terjedésének kockázatát.

Eredményeink alapján a további kutatás és mintavételezés elengedhetetlen, hogy a vágótok és a szibériai tok, valamint más tokfélék tenyésztése hosszú távon is fenntartható és gazdaságilag jövedelmező maradjon, miközben hozzájárul eme veszélyeztetett fajok megőrzéséhez.