2013. évi TDK konferencia

Az őz hazánkban mindenütt elterjedt, nagy gazdasági jelentőséggel bíró vadfaj. Ennek ellenére az elmúlt évtizedben alig születtek hazai eredményekkel publikációk. Munkám során ezért az erdei őzet vizsgáltam szaporodásbiológiai szempontból.

Kutatásom célja friss információval szolgálni az erdei őz szaporasági jellemzőiről. Vizsgáltam az anyai tulajdonságok hatását a szaporodási mutatókra, a sárgatest- illetve magzatszámot, továbbá a szaporulat ivari és testtömegbeli összetételét.

A mintagyűjtés két jellemzően erdős területen, Nógrád megyén belül a Cserhát hegységben és Veszprém megyén belül a Bakonyban történt. Összesen 18 kifejlett sutát és 7 sutagidát sikerült a vizsgálathoz gyűjteni.

Az őzeket január végi, februári időszakban lőtték ki, ekkora a magzatok már elég fejlettek voltak a makroszkópos vizsgálathoz. A kilövés után a teljes testtömeg került lemérésre, majd a külső megjelenés és a fogkopás alapján elvégeztem a kormeghatározást. Ezután a zsigerből elkülönítettem a teljes nemi apparátust és a veséket. A vesékre a vesezsír-index kiszámításához volt szükség, ami egy arányszámot ad a suta kondíciójáról. A petefészekben a sárgatestek, míg a méhben a magzatok számát mértem fel. A magzatoknál megállapítottam továbbá az ivart és a tömeget is.

A vizsgálati eredmények alapján a termékenység 100 százaléknak bizonyult, ugyanis minden felnőtt egyedben található volt sárgatest. A gidák közül egyik sem ivarzott, ami erdei területen nem meglepő, hisz a gyengébb minőségű élőhelyen később érik el az ehhez szükséges küszöbtesttömeget, mint mezei társaik. A suták egyöntetű ivarzása ellenére a vemhesülési arány alacsony volt, mindössze 72,2 százalékot ért el. Az egy sutára eső sárgatestszám 1,86, míg a magzatszám 1,28 volt. Ez a különbség nagymérvű beágyazódási veszteségre utal.

Az összesen 23 darab magzatból 17 ért el elégséges méretet az ivar meghatározásához. 8 nőnemű és 9 hímnemű egyedet találtam, ami alapján a magzati ivararány gyakorlatilag egyenlőnek tekinthető. A magzatok tömege igen nagy szórást mutatott, ami a termékenyülés különböző időpontjával és az anya eltérő magzatnevelő képességével magyarázható.

Az anyai tulajdonságok közül a kor, a testtömeg és a kondíció hatásait vizsgáltam. A közép- és idős korosztály megfelelő mértékű szaporulatot produkált, a 3-4 évesek szaporodási mutatói azonban meglepően alacsonyak voltak, ami testtömeg és a kondíció eredményeire is negatívan hatott, így azokból nem lehetett használható információt nyerni.

Az adatok és elemzések alapján az erdei őznél alacsony szaporodási mutatókat állapítottam meg. Ennek bizonyítására azonban további, több éven át tartó vizsgálatra lenne szükség, ugyanis a klimatikus tényezők hatására, különös tekintettel az áttelelésre, évenként nagy különbségek mutatkozhatnak.