Kérődzőkből izolált Mannheimia haemolytica és Bibersteinia trehalosi törzsek szerotípusai
Szalay Dóra V. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Járványtani és mikrobiológiai tanszék
Témavezető: Dr. Fodor László

Absztrakt:

Háttér:

A Mannheimia haemolytica (M. h.) és a Bibersteinia trehalosi (B. t.) fajba sorolt baktériumtörzsek különféle, jelentős gazdasági kárral járó megbetegedéseket okoznak kérődzőkben. A M. h. törzsek néhány hónapos borjakban, különböző vírus-, vagy mycoplasma-fertőzést követően tüdőgyulladást okoznak, és szerepet játszanak a szarvasmarha légzőszervi betegség komplexe (BRDC) kialakításában. Juh- és kecskeállományokban tüdő-, és tőgygyulladást, szopós bárányokban és gidákban vérfertőzést okoznak. A M. h. és a B. t. törzsek közös antigén szerkezeti rendszert képeznek. A felületi poliszacharid antigének alapján 17 szerotípust különítettek el. Ma a M. h. törzseket 12, a B. t. törzseket 4 szerotípusba soroljuk, míg egy, az A11-es szerotípusba tartozó törzsek a Mannheimia varigena fajba kerültek át. A szerotípus meghatározása a járványtani követésen túl elengedhetetlenül szükséges a hatékony vakcinák összeállításához, mivel a M. h. és a B. t. esetében szerotípus-specifikus védelemre számíthatunk. Munkánk célja, hogy meghatározzuk a hazai kérődzők megbetegedéseiből izolált M. h. és B. t. törzsek szerotípusát.

Anyag és módszer:

Klinikai tüneteket mutató állatokból és a kórtani esetekből származó minták vizsgálatát végezték el. Összesen 27 juh, 23 szarvasmarha és 2 kecske vizsgálati mintái kerültek feldolgozásra. A vizsgálni kívánt baktériumtörzseket leggyakrabban orrváladékból, vagy tüdőszövetből tenyésztették ki. Az izolált törzseket tenyésztési, morfológiai és biokémiai tulajdonságainak vizsgálata után, további vizsgálatokig -80 °C-os hűtőben tárolták. A szerotipizáláshoz a M. h. és a B. t. típustörzseivel szemben hiperimmun savót termeltek nyulakban, melyek felhasználásával a törzseket passzív hemagglutinációs próba segítségével azonosították. Vizsgálatok célja annak megismerése volt, hogy hazánkban melyek a leggyakoribb M. h. és B. t. szerotípusok.

Eredmények:

Tenyésztési, morfológiai és biokémiai tulajdonságai alapján összesen 52, M. h-nak illetve B. t-nak bizonyult törzs került vizsgálatra A tipizálás során 12 féle szerotípust azonosítottak,10 esetben a szerotipizálás sikertelen volt. Szarvasmarha esetében a tüdőből tenyésztett törzsek közül három esetben A1-es, öt esetben A2-es, egy esetben T15-ös szerotípust állapítottak meg. A, méhből tenyésztett törzsek közül egy volt tipizálható, ez A5-ös szerotípusba sorolható, orrtamponból tenyésztett törzsekből hat esetben A2-es, egy esetben A1-es szerotípust azonosítottunk, három törzs pedig nem volt tipizálható. Juh tüdőmintákból A1, A2, A5, A6, A7, A8, és A13 szerotípusokat, orrtamponból pedig öt esetben A6-os, öt esetben A8-as, kettő esetben A11-es, és további 1-1 esetben A2, A9, A13 és A17-es szerotípusokat állapítottunk meg, míg 4 törzs nem volt tipizálható. Kecske tüdőből izolált törzsek közül mindkét esetben A2 szerotípust azonosítottunk.

Következtetés:

Az M. haemolytica és a B. trehalosi törzsek további vizsgálatának jelentőségét a célzott vakcinázás kidolgozásának lehetősége adja.

Előadások listája