2013. évi TDK konferencia

Az ún. Mozart-hatáson emberek esetében a zenének a tanulási képességet és idő-, valamint térérzéket javító hatását értik. Az állatok hippokampusz-függő tér tanulás és memória teljesítményét 8-karú labirintusban, a spontán explorációját porondteszt (PT) készülékben vizsgálták. A csoportonként tizenkettő fiatal felnőtt hím patkánynak az egy hetes adaptációs (habituációs) héten napi két, majd az információ-rögzülés (bevésés) hetétől – további 9 héten át – (a tesztszobában töltött 20 perces akkomodációs idő letelte után) naponta egyszeri alkalommal 8,5 percig sugározták Mozart D-dúr zongoraszonátáját (K 448). A tesztszobákban háttérzajként 40 dB fehér zajt biztosítottak, a megvilágítás 25 lux fényerejű volt. A kontrollcsoport nem részesült a zenei ingerekben. Az állatok vizelet- és bélsárürítésének számát a PT-vizsgálat során egyedileg följegyezték, az élősúlyokat a kísérlet alatt naponta mérték. A 10. hét végén csoportonként 6-6 állat farokvénás véréből vérkép- és biokémiai vizsgálatot végeztek. A boncolás során az eltávolított agy, thymus, szív, tüdő, máj, lép, vesék és mellékvesék tömegét lrmérték, majd csoportonként 6-6 patkány esetében szövettani mintát vettek a csecsemőmirigyből és a mellékvesékből. A Mozart-zene hatásának kitett csoport téri memória teljesítménye a kontrollhoz képest szignifikánsan jobb eredményt mutatott a referenciamemória (59,76±4,24 ill. 75,36±5,53%, p=0,00155), a 2 hét pihenés utáni fölidézés (83,42±3,06 ill. 88,78±2,74%, p=0,01929) és a tartós 4 órás munkamemória retenciós (60,52±2,49 ill. 65,97±2,87%, p=0,01258) tesztek esetében. A PT-ben mért spontán exploráció a csoportok között nem különbözött szignifikánsan. A 10 héten keresztül megfigyelt explorációváltozás ütemét csak az állatok életkora befolyásolta, a zenei hatás nem. A két csoport emócionális állapota, továbbá élősúlya, illetve a lép, csecsemőmirigy, vese, és mellékvese relatív szervtömege nem mutatott lényeges eltérést egymástól. A patkányok súlygyarapodási ütemét a zene nem befolyásolta. A "zenés" állatok szív és máj 100 g élőtömegre vonatkoztatott relatív szervtömege szignifikánsan kisebbnek bizonyult. A csecsemőmirigyből és mellékvesékből végzett általános kórbonctani, -szövettani vizsgálatok nem mutattak tartós stressz-állapottal összefüggő elváltozásokat, azonban a „zenés” csoport vérszéruma emelkedett kortizolszintet és magasabb vércukorértéket mutatott. Összegezve, az alkalmazott humán Mozart-szonáta alkalmas volt a patkányok hippokampusztól függő téri tanulás képességének javítására, de spontán explorációjukat gyakorlatilag nem módosította. A zene krónikus stresszt vagy szorongást nem okozott az állatoknak, de a tanulási folyamatokat és a memóriarögzülést segítő mértékű enyhe stresszt igen.