2013. évi TDK konferencia

A Hepatozoon canis az Apicomplexa törzsbe tartozó egysejtű élősködő, amely Európában a kutya hepatozoonosisát okozza. Korábban az a tudományosan megalapozott nézet uralkodott, hogy mivel fő vektora, a Rhipicephalus sanguineus nevű kullancsfaj kontinensünknek csak a déli részén honos, ezért a kutyák autochton fertőződésére csak a mediterrán országokban lehet számítani. Néhány éve azonban sporadikus esetekről számoltak be az endémiás térségtől északabbra fekvő országokban is. Egy 2009-es horvát tanulmányban a H. canis magyar határ közeli előfordulását is közölték, jóllehet alacsony prevalenciával. Célunk annak kivizsgálása volt, hogy vajon hazánk területén is fertőzöttek-e a kutyák H. canis-szal, illetve annak felmérése, hogy milyen járványtani tényezők befolyásolják a kórkép hazai státuszát.

Ehhez haematológiai és molekuláris vizsgálatokat végeztünk a déli határ mentén, pontosabban Zala-, Somogy-, Baranya- és Csongrád-megye területén tartott kutyák vérmintáiból, és a kutyákról legyűjtött kullancsokból. Bár az egyes kutyákat véletlenszerűen válaszottuk ki, a célunk az volt, hogy kullancsokkal gyakran kapcsolatba kerülő állatokat vizsgáljuk. Így összesen 100 terelőkutyát, 12 vadászkutyát és 14 kóborkutyát vontunk be a felmérésbe.

A 126 vérmintából 33 (26%) bizonyult PCR pozitívnak, legmagasabb aránnyal a terelőkutyák körében. Szekvenálással három genotípust azonosítottunk. A Dermacentor kullancs nimfákban és lárvákban a H. canis csak akkor volt kimutatható, ha PCR pozitív kutyáról gyűjtöttük azokat, és a H. canis genotípus mindig egyezett a kullancsban és gazdájában. Ezzel szemben a a Haemaphysalis concinna nimfák esetében PCR pozitív példányt találtunk PCR negatív kutyán is, különböző genotípus fordult elő e kullancsokban, mint az általuk fertőzött kutyákban, továbbá a genotípusok eltértek az egy azon kutyán vért szívó kullancsok között is. A terepről gyűjtött Dermacentor adultok vizsgálata negatív eredménnyel zárult. Mindezt figyelembe véve a Ha. concinna a H. canis új, potenciális vektora. Ezen felül (mivel a hepatozoonosis prevalenciája hazánk déli részén magasabb volt, mint a szomszédos horvát területeken), további járványtani tényezők létét is feltételezzük. Ezek közül legvalószínűbb a (cystákat tartalmazó) hús evése, amelyet a H. americanum esetében már leírtak, és amelyet jól alátámaszt azon eredményünk, hogy a terelőkutyák voltak a legfertőzöttebbek (ezek azok, amelyek vadon élő zsákmányállatokhoz illetve tetemekhez leginkább hozzáférhetnek).

Összességében először igazoltuk, hogy a kutya hepatozoonosisa Európában a mediterrán térségtől északabbra is (akár magas prevalenciával) endémiás lehet. Feltételezésünk szerint ennek nem kullancsvektorának északabbi elterjedéséhez, tehát az éghajlatváltozáshoz van köze, hanem eddig nem ismert járványtani tényezőkhöz.