2013. évi TDK konferencia

A nitrátok, -mint ionos, oldható, felvehető és metabolizálható nitrogén források -nemcsak fontos szereplői a nitrogén körforgásnak, hanem az állatok és az ember számára közismert toxikológiai szerepűek is (methemoglobinémia). Jelentős adatbázis áll rendelkezésre a vizek, talajok nitrát szintjéről, a növények nitrát felvételéről, a nitrát anyagcseréről, illetve az állati és humán mérgezésekről, beleértve a kérdés ökotoxikológiai hátterét is. Alig rendelkezünk azonban adatokkal a gomba termőtestek nitrát szintjéről, az ezt befolyásoló tényezőkről, különösen pedig arról, hogy szükséges-e korlátozni bizonyos fajok fogyasztását nitrát tartalmuk miatt.

Jelen vizsgálatok célja volt elsődleges adatokat szolgáltatni közönséges, ehető nagygomba fajok termőtesteinek nitrát koncentrációjáról, különösen azért, mert ilyen adatokat a szakirodalom eddig nem közölt. A vizsgálatok objektumait a SZIE ÁOTK növénytan tanszékének mintagyűjteménye szolgáltatta. A méréseket a mintákból készített vizes és fehérje-mentesített kivonatokból végeztük spektrofotometriás módszerrel, majd az adatokat a termőtestek szárazanyag egységére vonatkoztattuk (NO3 mg/kg száraz tömeg).

Az eredményekként kapott adatbázist több szempont szerint csoportosítottuk. A legfontosabb megállapítások:

1. A vadon élő, szaprotróf gombák hét taxonja mutat magasabb, jelentős vagy igen jelentős nitrát tartalmat: a szürke tölcsérgomba (Clitocybe nebularis: 6983 mg/kg sza; Clitocybe odora: 1766 mg/kg sza.), a lila, az illatos és a lilatönkű pereszke (Lepista nuda, L. irina és L. personata: átlagosan 5844 mg/kg sza., 7238 mg/kg sza, illetve 5558 mg/kg sza), továbbá a piruló őzlábgomba (Macrolepiota rachodes: 1877 mg/kg sza) és a nagy őzlábgomba (M. procera: 627 mg/kg sza) mintái. Bár a különböző helyről és időből származó minták között jelentős különbségek is vannak, kiemelkedő nitrát tartalmuk kétségtelen. Valamennyi egyéb vizsgált szaprotróf faj esetében 2-300 mg/kg nitrát tartalmakat találtunk.

2. A mikorrhizás fajok mintáiban (n=27) kiugró érték nem volt, az összes minta átlagában a nitrát szint 219 mg/kg sza, a talált koncentrációk 150 és 450 mg/kg közöttiek.

3. A fán élő gombafajok valamennyi mintájának (n=24) átlaga (228,6 mg/kg sza.) lényegében megegyező a mikorrhizások átlagával, de a mért értékek még szűkebb intervallumban helyezkedtek el.

4. A termesztett gombákat 8 faj különféle fajtáinak termőtestei képviselték (összesen 26 mintával), mely adatok átlagos nitrát tartalma 333,6 mg/kg sza, de mintáink döntő többsége itt is 250 mg/kg érték alatti.

A bemutatott adatsor alapvetően az ehető gombák nitrát-tartalmának –s így táplálkozási kockázatának- alacsony voltát bizonyítja, rámutatva ugyanakkor a hét, szaprotróf táplálkozású taxonban következetesen tapasztalt magasabb nitrát szintre (nevezhetjük nitrát felhalmozódásnak is). Ezek mikológiai és egyéb okainak feltárásához további vizsgálatok, adatok szükségesek, a taxon függőnek látszó nitrát felhalmozódások ténye azonban kétségtelen.