2013. évi TDK konferencia

Az Állat-egészségügyi Igazgatástani, és Agrár-gazdaságtani Tanszék kutatásaiba bekapcsolódva szakdolgozati munkám keretében a gazdátlan állatok helyzetét szerettem volna felmérni az állatmenhelyek és gyepmesteri telepek szemszögéből. Az Interneten fellelt 140 állatotthonból 109-nél sikerült csak e-mail elérhetőséget is találni, és ezek közül csak 68 volt működő, élő cím, amelyről összesen 35 kitöltött és értékelhető kérdőívet kaptunk vissza. Kérdéseinket a piackutatás szabályainak megfelelő módon összeállított kérdőívbe szerkesztve juttattuk el a megkérdezettekhez. Kérdéseink elsősorban a telepek működési formájára, típusára (menhely vagy gyepmesteri telep), az állatlétszámra, a havonta be- és kikerülő állatok számára és a havonta előforduló eutanáziák számára irányultak. Érdeklődtünk továbbá az iránt is, hogy az állatotthonok milyen állatfajokat tartanak és melyikből a legtöbbet, az örökbe adást követően mennyi idő eltelte után, és miért visznek vissza egy állatot a telepre, valamint, hogy tapasztalataik alapján a leendő gazdák számára melyek azok a főbb szempontok, amelyek egy állat kiválasztásánál szerepet játszanak.

Az eredmények a következőképpen alakultak. Az állatotthonok 83%-a alapítványi formában működik és 73%-uk menhely. 49%-uknál 50 és 200 között van az átlagos állatlétszám. Minden (100%) telepen van kutya, 63%-uknál van macska is. A válaszadó menhelyek és gyepmesteri telepek mindegyike kutyára szakosodott, de ezen belül, e mellett sok helyen előfordul más fajra való szakosodás is. A menhelyek és gyepmesteri telepek 69%-ánál a dolgozók vagy az önkénteseik mentik, és viszik be az állatokat. Az emberek a kutyáiktól 54%-ban előre nem várt esemény miatt válnak meg, 34%-ban a befogadást (megvételt) követően fél éven belül. A legtöbb (57%) otthonba felnőtt korú kutyák kerülnek, 74%-uknál csapzottan, lesoványodva, 63%-nál riadtan és félénken, és érdekes módon szinte egyiknél sem tapasztalnak agressziót. A bekerült egyedek száma a telepek közel felénél (43%) havonta átlagosan 15 alatt van ugyanúgy, ahogy az örökbe adottak száma is a telepek 54%-ánál. Az állatotthonok 77%-a bevallása szerint havonta maximum öt állatot részesít eutanáziában. A tapasztalatok szerint az örökbefogadók majdnem mindegyike (96%) egészséges, 86%-a fiatal, 46%-a fehér vagy tarka színű, rövid szőrű állatot szeretne, de még a felüket (45%) sem éri el azok aránya, akik szívesebben fogadnának be ivartalanítottat, és az eredmények szerint a fajtatisztaság nem tartozik a lényeges szempontok közé. Arra a kérdésre, hogy mire lenne leginkább szükségük a működésükhöz, 69%-uk a pénzt jelölte meg.