Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
» 2013. TDK
Felhívás
Meghívó 2013.
Szekciók
Zsűri
Díjak
Díjazottak
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2013. TDK

2013. évi TDK konferencia

Hogyan csökkentsük a doxorubicin mellékhatásait: a dózis csökkentésével vagy előkezeléssel?
Vasas Orsolya V. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Belgyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezető: Dr. Vajdovich Péter

Absztrakt:

A doxorubicin számos daganatos megbetegedéssel szemben hatásos szer, azonban, mint minden kemoterápiás szernek, a doxorubicinnak is lehetnek mellékhatásai. Ezek a kezelt betegnek akár a halálát is okozhatják. Akut mellékhatásai a hyperszenzitivitás, arrythmia, colitis és allergiás reakciók a bőrben, tüdőben- macskákban, és a gasztrointesztinális traktusban- kutyák esetében. Krónikus mellékhatásai kutyák esetén cardiomyopathia, macskáknál pedig a nephrotoxicitás.

A terápiás dózis a 0.46-3.33 mg/kg tartományba esik, még a szokásos dózis kutyáknál a 30 mg/testfelület m2. A kutatás célja, hogy megállapítsuk a dózis 25-40% csökkentése vagy az állat általános állapotának előzetes feljavítása vezet a páciens hosszabb élettartamához.

A kutatás során összesen 244 állatot, kutyát és macskát vizsgáltunk melyek különböző daganatos elváltozásokban szenvedtek: lymphoma/leukémia, sarcoma, carcinoma. Lymphomaban/leukemiaban szenvedők közül 147 állatot, sarcoma esetén 43 még carcinoma esetén 14 állatot vizsgáltunk.

Dóziscsökkentést a betegek 31.96%-ában alkalmaztunk,a többi beteg a teljes dózist kapta. Előkezelést a betegek 39.34%-ában alkalmaztunk, a többi páciens pedig a doxorubicint kapta legelőször.

Azok a betegek, amelyek általános állapotát előzőleg feljavítottuk pl. glükokortikoidokkal, antibiotikumokkal, folyadék terápiával, átlagosan 268.33 napig éltek tovább szemben azokkal, akik rögtön megkapták a doxorubicint. A lymphomaban/leukémiában szenvedő kutyák esetén azok a betegek éltek legtovább melyek az úgynevezett ”a” alstádiumban, vagyis kevésbé előrehaladott állapotban voltak és előkezelést is kaptak, míg a legrövidebb időn belül azok hullottak el, amelyek súlyosabb állapotban voltak, a ”b” alstádiumba tartoztak és előkezelést sem kaptak. A Pearson-korreláció alkalmazásával ezeknél a pácienseknél azt az eredményt kaptuk, hogy a dózis csökkentés esetében nincs jelentős korreláció, ellenben az előkezeléssel, ahol jelentős összefüggést tapasztalhattunk. Kisebb esetszámmal, de hasonló eredményekre jutottunk carcinoma illetve sarcoma vizsgálata esetén is.

Az élettartam meghosszabbodásában nem mutat jelentős változást a szer dózisának csökkentése egyik kezelt csoportban sem. Habár a dózis csökkentése néha szükséges, elsősorban a mellékhatások megjelenése miatt, mégis kijelenthető, hogy a doxorubicin hatásos és javasolható szer a jó általános állapotú betegek esetén, ellenben nem javasolt első szerként való alkalmazása főleg kritikus állapot esetén.



Előadások listája