Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
» 2013. TDK
Felhívás
Meghívó 2013.
Szekciók
Zsűri
Díjak
Díjazottak
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2013. TDK

2013. évi TDK konferencia

Madarak potenciális rezervoár szerepének vizsgálata egyes kullancs közvetítette zoonotikus baktériumok járványtanában
Hadnagy Zsófia V. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Parazitológiai és állattani tanszék
Témavezető: Dr. Hornok Sándor

Absztrakt:

Az elmúlt két évtizedben kifejlesztett modern, molekuláris biológiai módszerek lehetővé tették, hogy a kullancs közvetítette kórokozók kimutatása a korábbiaknál sokkal hatékonyabban történjen. Ezekben a kutatásokban jelentős szerepet kapott a madarak mint kullancsgazdák járványtani szerepének vizsgálata. Az első ilyen felmérés hazánkban is megtörtént, és nem csak azt igazolta, hogy a közép (és hosszú) távon vonuló madárfajok a mediterrán régióban honos kullancsfajokat és kullancs közvetítette kórokozókat hurcolhatnak be, de azt is, hogy az ember közelében élő (synanthrop) madarak kullancsaiban magas lehet a rickettsiák gyakorisága. A nemzetközi irodalmi adatok alapján úgy tűnik, hogy míg a madarak kullancsaiból kimutatható kórokozókat sokszor vizsgálták molekuláris módszerekkel, a madarakat és kullancsaikat egyidejűleg nem.

Ezért 2013 tavaszán és nyár végén, kora ősszel gyűrűzéshez befogott madarakból vettünk vért, illetve legyűjtöttük róluk a kullancsokat. A minta alanyok kiválasztásánál a kullancsosság volt a fő szempont, amely madarakhoz megfelelő számú kullancsmentes kontroll példányból is igyekeztünk vért venni. Így összesen mintegy 130 madár és 140, madarakról eltávolított kullancsot vontunk be a vizsgálatba. Ezekből egyedenként kivontuk a DNS-t, és PCR módszerrel megkíséreltük három zoonotikus kórokozó (csoport) kimutatását: (1) a 'Candidatus Neoehrlichia mikurensis'-t – amelynek hazai előfordulását nemrég igazolták – faj-, genus- és család-specifikus valós idejű PCR-rel; (2) az Anaplasma phagocytophilum-ot faj-specifikus valós idejű PCR-rel; és (3) a rickettsiákat mind valós idejű, mind konvencio¬nális PCR-rel és szekvenálással.

Valamennyi minta negatívnak bizonyult 'Candidatus Neoehrlichia mikurensis'-re, illetve a Neoehrlichia genusra, de az Anaplasmataceae családra szinte az összes megvizsgált minta gyengén pozitív volt. Egyetlen, tavasszal gyűjtött madárvérmintából és egy Ixodes ricinus nymphából sikerült (viszonylag erős pozitivitással) kimutatni az A. phagocytophilum-ot. A tavaszi időszakból a Rickettsia helvetica jelenlétét valós idejű PCR-rel hat madárvérmintában bizonyítottuk, továbbá 18 kullancsból is konvencionális PCR-rel és szekvenálással. A kullancsok kisebb hányadában (11 minta) ez utóbbi módszerrel a R. monacensis jelenlétét igazoltuk, és az egyik madárvér is pozitivitást jelzett az érzékenyebb valós idejű PCR-rel valamely egyéb rickettsiára. A nemzetközi irodalomban csak egy közleményt találtunk, amely a madarak (általában vett) anaplasmák és rickettsiák okozta bacteriaemiáját írja le, ezért eredményünk elsőnek számíthat abból a szempontból, hogy sikerült igazolnunk potenciális rezervoár szerepüket az A. phagocytophilum és a R. helvetica járványtanában.



Előadások listája