2013. évi TDK konferencia

A Parazitológiai és Állattani Tanszéken több, mint fél évszázada folynak a kullancsok előfordulásával kapcsolatos kutatások. Ezek eleinte elsősorban faunisztikai adatok gyűjtésére szorítkoztak, illetve annak felmérésére, hogy az egyes kullancsfajok milyen élőhelyeken és állatfajokon fordulnak elő. A vizsgálatok céljaként ma már előtérbe kerültek a kullancs közvetítette kórokozók. Az utóbbi években közölt hazai eredményekből kiderül, hogy a kullancsok faji megoszlása és aktivitásuk élőhelyenként változhat. Amíg azonban a legtöbb felmérés e külső élősködők "természetes" (vidéki) környezetében történt, csak kevés illetve részleges adat áll rendelkezésre a kullancsok és kullancs közvetítette kórokozók városi, urbanizált területeken való előfordulásáról. Ezért kezdtünk az eddigieknél szélesebb körű kullancsvizsgálatba Budapesten. Itt nyugat-európai viszonylatban – ahol a hasonló kutatások zömét végezték – a kullancsok jelenléte több élőhely típusban valószínűsíthető.

A tavaszi szezonban, március és június között kullancsokat gyűjtöttünk a növényzetről Budapesten, összesen 30 helyen (amelyek 14 kerületbe tartoznak) három városi élőhely típusban: temetők elhanyagolt részein, parkokban és erdőkben. Ezek nemcsak növényzetükben, de a potenciális kullancsgazdák előfordulásában is jelentősen különböznek. Néhány helyet havonta ismételt mintavételezésre is kiválasztottunk. Összesen több, mint 2400 kullancsot gyűjtöttünk, amelyek négy fajba tartoznak. Tizenhat helyen csak Ixodes ricinus-t találtunk; két helyen csak Dermacentor reticulatus-t; négy helyen e két fajt együtt és egy helyen a D. marginatus-szal; továbbá a Haemaphysalis concinna-t I. ricinus-szal illetve még D. reticulatus-szal négy illetve két helyen. Temetőkben Dermacentor-fajok nem fordultak elő.

Az egységnyi területen gyűjthető kullancsok száma a temetők elhanyagolt részeiben volt a legmagasabb. Megállapítottuk, hogy az I. ricinus aktivitása a belvároshoz közelebb eső, illetve kisebb méretű élőhelyeken már korábban (áprilisban) magasabb szintet érhet el, mint máshol, ahol csúcsidőszaka májusra esik. DNS kivonást követően elvégeztük az élőhelyek mindhárom típusából 80-80 véletlenszerűen kiválasztott I. ricinus példány molekuláris vizsgálatát is. Az Anaplasma phagocytophilum jelentősen alacsonyabb prevalenciával fordult elő a temetőkben, mint a parkokban és erdőkben gyűjtött kullancsokban.

Következtetésképpen megállapítható, hogy miután a városi környezetben lévő kullancs élőhelyek jelentősen különböznek növényzetükben (így mikroklimatikusan), valószínűleg hőmérsékletükben, az előforduló kullancsgazdák és a kórokozó rezervoárok tekintetében, ez jelentősen befolyásolhatja nemcsak az egyes kullancsfajok tér- és időbeli előfordulását, de egyedeik sűrűségét, sőt a kórokozókat hordozó példányok arányát is.