2013. évi TDK konferencia

Az oltógyomor helyzetváltozás a tejelő szarvasmarha állományokat sújtó egyik leggyakoribb emésztő traktust érintő kórkép. Gazdasági jelentőségét elsősorban a tejtermelés csökkenésből és a kényszerű selejtezésből adódó veszteség okozza.

A vizsgálat célja volt, hogy az oltógyomor helyzetváltozás előfordulására jellemző tendenciákat állítsunk fel, egy minél nagyobb esetszámot felölelő reprezentatív felmérés keretében. Emellett a betegség műtéti megoldásának gyakorlati tapasztalatait és eredményességét is értékeltük.

Négy tehenészetben, összesen több, mint 530 műtött tehén adatait dolgoztam fel. A bal oldali OHV legnagyobb részben (78,9-91,25%) az elléstől számított 6 héten belül mutatkozott és mindegyik állományban az ellés utáni 2. héten alakult ki a legtöbb elváltozás. Meg kell jegyezni viszont, hogy előfordulásával szórványosan gyakorlatilag a laktációban bármikor, sőt még a szárazon állás alatt is számolni kell. Ezt támasztják alá azok az esetek, mikor az elléstől számított 49., 57. vagy a 62. héten alakult ki az oltógyomor helyzetváltozás. Igaz telepenként különböző mértékben (32,84-51,37%), de mindenhol az első laktációjukat teljesítők tették ki a legnagyobb esetszámokat.

A telepeken 2009 októberétől a Christiansen-féle egy lépéses, laparoszkópiás abomasopexiával műtik a beteg teheneket. A módszer lényege, hogy egy fonalas szeg segítségével az oltót a ventrális hasfalhoz rögzítjük. A tartós fixálás feltétele, hogy a varrás helyén lokális peritonitis, majd kötőszövetes növedékek alakuljanak ki, amik összetartják a savóshártyákat. Ezek kialakulása kb. 4 hetet vesz igénybe. Ezen tényezők figyelembevételével értékeltük az esetleges recidívák kialakulását.

Az egyes telepeken megműtött tehenekben igen kis százalékban (2,75%-6,1%) alakult ki ismételten az oltógyomor helyzetváltozás. Ezek nagyrészt a következő laktációban mutatkoztak. A műtét sikerességét és gazdaságosságát a további termelésben eltöltött idő hosszával és az érintett laktáció tejtermelésével értékeltük. Állományonként nagy szórást tapasztaltunk a műtét utáni túlélési idők tekintetében (159,5-250,4 nap). Figyelembe kell viszont venni, hogy ez a már kikerült egyedek átlaga. Van olyan tehén, amelyik négy éve lett műtve és még mindig termelésben van. A selejtezések okaként, csak ritkán lett megjelölve a műtéttel kapcsolatba hozható ok (pl.: hashártyagyulladás, nem tejelt). A legtöbb selejtezés kondicionális, mozgásszervi, szaporodásbiológiai vagy anyagforgalmi problémákra volt visszavezethető. Az érintett laktáció laktációs tejtermelése elsőborjas tehenekben (8468,1-9341,8 l), többet ellettekben pedig (9208,7-10399,4 l).

Összességében elmondható, hogy az OHV-val minden korcsoportban találkozhatunk, de legnagyobb számban az ellés utáni hetekben. A műtét utáni termelési adatokból egyértelműen megállapítható, hogy fontos és gazdaságilag megtérülő foglalkozni a problémával.