2013. évi TDK konferencia

A hortobágyi racka juh az ősi magyar juh máig megőrződött, hármashasznú képviselője. A feldolgozás célja újabb ismeretekkel hozzájárulni e parlagi fajta hústermelő képességének sokoldalúbb megállapításához. Ezt az a tény is indokolja, hogy a fajtából származó árbevétel legnagyobb hányadát a húsra történő értékesítés adja.

A hizlalási kísérletbe választott kosbárányokat, valamint ürüket állítottunk mindkét színváltozatban. Az eltérő takarmányozási körülményeket a legeltetéstől a kizárólag báránytápon való hizlalás, és ezek átmenetei jelentették. A kísérlet helyszínein súly, testméret és takarmányfogyasztási adatokat rögzítettünk. A takarmány mintákat laboratóriumban elemeztük. A hízékonysági, takarmányhasznosítási és testméret adatokat a származás ismeretében egyed modellel dolgoztuk fel a genetikai és környezeti hatások figyelembe vételével.

A kizárólag, ill. jelentős mértékben tápon tartott kosbárányok lényegesen jobban gyarapodtak, mint a legeltetett ürük, ill. a nagyrészt szénával etetett kosbárányok. Mindemellett, az utóbbi csoport vette fel a legtöbb szárazanyagot, nyersfehérjét, ill. gyarapodásra jutó nettó energiát súlyának 1 kg-mal történő növeléséhez. A nagyrészt tápon és kisebb részt szénán tartott egyedeknek a kevés tritikálén és bőséges szénán tartottakhoz képest erőteljesebb fejlődése a nagyobb testméretükben is megmutatkozott.

A színváltozatok között nem jelentkezett különbség egyik mutatóban sem, azon tény ellenére, hogy a színváltozatokat már évtizedek óta külön tenyésztik. A többes hasznú parlagi fajták hústermelő képessége a táp és a széna megokolt arányú felhasználásával aknázható ki a leghatékonyabban. Ugyanakkor, a hizlalás módjának megválasztásában továbbra is nagy a szerepe marad pl. a hizlalási időnek, a testösszetételnek, a hús minőségének szubjektív megítélése.