Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
» 2013. TDK
Felhívás
Meghívó 2013.
Szekciók
Zsűri
Díjak
Díjazottak
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2013. TDK

2013. évi TDK konferencia

A sóürítés hatása kutyák vizeletének endothelin tartalmára
Falus Fruzsina Anna szigorló
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Belgyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezető: Dr. Manczur Ferenc

Absztrakt:

Az endothelinek 21 aminosavból álló vazoaktív fehérjék, közülük az endothelin-1 a máig ismert legerősebb és legtartósabb hatású vasoconstrictor molekula. Az emberi és állati szervezetben a legkülönbözőbb szövettípusokból mutatható ki, éppen ezért igen szerteágazó élettani és kórélettani hatásai vannak. Az endothelin és receptorainak koncentrációja a szervezetben a vesében, azon belül pedig annak belső velőállományában a legmagasabb.

Ismert, hogy a vizeletbe ürülő endothelin szinte kizárólag a veséből, és nem a szisztémás vérkeringésből származik, továbbá, hogy különböző vesebetegségekben a vizelet endothelin tartalma megnő. Így, ennek a paraméternek kutyák esetében is jelentősége lehet a vesebetegségek diagnosztikájában, akár prognózisában. Mivel az endothelin fontos fiziológiás szerepet tölt be a víz- és sóháztartás szabályozásában, kutatásomban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy van-e jelentősége annak, hogy egy adott egyed milyen magas sótartalmú tápot eszik? Másféleképpen megfogalmazva: a táp eltérő nátrium tartalma miatt kaphatunk-e fals magas vagy alacsony vizeletbeli endothelin értékeket?

E kérdés vizsgálatára két kísérletet végeztem el. Az elsőben négy, egészséges, beagle fajtájú kutyával két hétig etettem magasabb sótartalmú tápot, a kontrollcsoport négy társukból állt. A diéta sótartalma a kutyatápok átlagos sótartalmának körülbelül ötszöröse, míg a biztonságos felső határ háromnegyede volt. A kísérlet elején, illetve végén, vér és vizeletvizsgálatot végeztem. Másodszorra egy keresztezett kísérletet végeztem el: két egészséges, beagle kutya egy hétig kapott magas sókoncentrációjú diétát, míg két társuk a megszokott eleséget kapta. A második héten felcseréltem a két csoportot. E kísérlet alatt háromszor vettem vér- és vizeletmintákat. A vérmintákban összehasonlítottam a kutyák kreatinin, nátrium és kálium értékeit, a vizeletből pedig a sűrűséget, a fehérjetartalmat, a kreatinin-, a nátrium-, a kálium-, és az endothelin értékeket mértem meg. Összehasonlítottam továbbá a nátrium/kreatinin és endothelin/kreatinin. arányokat a vizeletből, valamint, a frakcionált nátrium ürítést.

Eredményeim arra utalnak, hogy a vizelet endothelin koncentrációja nem mutat összefüggést a vizelet sókoncentrációjával, illetve, hogy az általam készített magas sótartalmú diéta nem tudta arányosan növelni az ürülő nátrium mennyiségét. Eredményeim alapján kijelenthető, hogy a vizelettel ürülő endothelin mennyisége nem függ az átlagos kutyatápok sótartalmától, így a vizeletbeli endothelin koncentráció mérése során nem szükséges ezt a változót figyelembe venni az eredmények elbírálása során.



Előadások listája