2013. évi TDK konferencia

A csikók hasmenéses tünetekkel járó betegségei az állatok legyengüléséhez, fejlődésben elmaradásához, súlyos esetben akár elhullásához vezethetnek. A betegség kezelése gyakorta munkaigényes és magas költségekkel jár, főleg ha a betegség fertőző oktanú és állományszinten jelentkezik. Bár a hasmenés az egyik leggyakoribb probléma csikók körében, a betegség kórtani háttere nem minden esetben tisztázott. Csikókban vékonybél eredetű elváltozás, mint például a rotavírus fertőzés miatti vékonybélgyulladás is okozhat hasmenéses panaszokat.

A rotavírusok a Reoviridae családba tartozó, szegmentált dupla szálú RNS genommal rendelkező kórokozók. A rotavírusokon belül 5 szerocsoportot különítenek el (A, B, C, D és E jelű); a lovakat jellemzően az „A” csoportba tartozó típusok betegítik meg. Bár a rotavírusok okozta vékonybélgyulladás magas morbiditású lehet (50%), a mortalitás alacsony (1%). A vírus a bélsárral ürül, a csikók per os fertőződnek a környezetből, ahol akár egy évig is képes a vírus fennmaradni. Emiatt elsősorban azok a csikók vannak kitéve a fertőződésnek, amelyek rosszabb higiéniai körülmények között nevelkednek, illetve régóta működő ménes-birtokon születnek, ahol az évek alatt a vírus kontamináció a környezetben feldúsulhat.

A kutatás célja az volt, hogy felmérjük, hazánk egyes csikó-állományai mennyire érintettek rotavírus fertőzöttség szempontjából. A vizsgálatokhoz direkt és indirekt víruskimutató módszereket alkalmaztunk. Egyrészt két hónapos kor alatti, hasmenéses csikókból gyűjtött bélsár mintákat vizsgáltunk RT-PCR módszerrel a vírus nukleinsavának kimutatása céljából. A gyűjtöttünk minták vizsgálata negatív eredménnyel zárult. A vírus elleni ellenanyag kimutatásra ELISA módszert alkalmaztunk. A mintákat 8-15 hónapos csikókból gyűjtöttük országszerte, törekedve a minél szélesebb területi lefedettségre. A 2012-ben gyűjtött 94 savóminta közül egy jósvafői ló mintájából lehetett rotavírus elleni ellenanyagokat magas szinten kimutatni (80% feletti optikai denzitási érték a pozitív kontrollhoz képest). Két további lóból közepes (40-60%), 17 mintából pedig alacsony (20-40%) ellenanyag szintet mutatott ki a vizsgálat. A többi ló mintája negatívnak bizonyult (<20%). A 2013-ban született, azaz 1-7 hónapos állatokból gyűjtött minták vizsgálata még folyamatban van.

A gyakorlatban a legtöbb esetben nem történik meg az oki kórjelzése a hasmenés hátterének, annak ellenére, hogy a heteken át tartó (antibiotikum) kezelések sem vezetnek gyakran eredményre. A vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a rotavírusok előfordulása a hazai lóállományokban alacsony, különösen az ország keleti régiójában, ahonnan a minták többsége származott. Az intenzív nemzetközi ló-forgalom miatt előfordulhat csikókhoz adaptálódott, magasabb virulenciájú törzsek behurcolása és azok elterjedése. Ezért a vélhetően fertőző okú, járványosan jelentkező hasmenéses esetek oki kórjelzése fontos feladat marad.