2013. évi TDK konferencia

Az ellés körüli magzati morbiditás és mortalitás csökkentésének első lépése a magzati diszkomfort felismerése. A humán szülészetben körülbelül 30 éve használják a hasi ultrahangot a magzati jóllét értékelésére, valamint a diszkomfort felismerésére. Ez a diagnosztikai eszköz lovak esetén is informatív, mind a csikómagzat, mind a kanca jóllétének felmérésére. A vizsgálathoz 2,5-3 Mhz-es makrokonvex ultrahangfej szükséges, és a kancát is megfelelően elő kell készíteni. A csikómagzat jóllétének értékeléséhez szükséges paraméterek: a magzat szívfrekvenciája, az aorta átmérője, a magzati légzőmozgások megléte, a mellkas átmérője, az allantoisz- és amnionfolyadék legnagyobb mélysége, az uteroplacentáris egység vastagsága és folytonossága, valamint a magzati tónus és aktivitás. Ezen eredmények alapján összeállítható a magzat biofizikai profilja, mely hasznos információkkal szolgál a vemhesség várható kimenetéről. A hasi ultrahangvizsgálat eredményei alapján nagy biztonsággal megállapítható, hogy a magzat korának megfelelően fejlett vagy a fejlődésben visszamaradott. Amennyiben a mért értékek kóros eltéréseket mutatnak, az állatorvosnak fel kell készülni a kanca és a magzat folyamatos monitorozására, és a szükséges beavatkozásokra, ha a magzat állapota tovább romlik. 11 kancán (magyar félvér és lipicai fajtájú) végeztünk hasi ultrahangvizsgálatot a vemhesség késői szakaszában klinikai és ménesi körülmények között. Adatokat gyűjtöttünk mind a kórelőzményről, mind az ellésről és az újszülött csikókról, majd összevetettük ezeket az ultrahangvizsgálatok eredményeivel. Következtetésként elmondható, hogy a transzabdominális ultrahang vizsgálat magasvemhes kancák esetén mind klinikai, mind istállói körülmények között elvégezhető, és hasznos információkkal szolgál a magzati jóllétről. A kidolgozott vizsgálati módszer prognosztikai értékét nagyobb létszámú kancaállományon szükséges felmérni.