Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
» 2019. TDK
Felhívás
Meghívó 2019.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2019. TDK

2019. évi TDK konferencia

A deoxinivalenol által okozott bélhámkárosodás in vitro tanulmányozása
Gatt Katrina VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezető: Pásztiné Dr. Gere Erzsébet

Absztrakt:

A deoxinivalenol (DON), amelyet a Fusarium gombafajok termelnek, patológiás elváltozásokat indukálhat, úgy mint a bél barrier károsítása. Befolyásolják a bélhám integritását a sejt morfológia és növekedés megváltoztatásával. A kvercetin (Que) egy polifenolos vegyület, amelynek rákellenes, gyulladásgátlü és antioxidáns hatása van.

A kutatás célja annak meghatározása volt, hogy a nem daganatos eredetű sertés bélhám sejtvonal (IPEC-J2) hogyan reagál a DON kezelésre, valamint annak kiderítése, hogy a Que alkalmas-e védő hatást kifejteni a DON indukálta sejt károsodásra. Ezért vizsgáltuk a DON és Que hatását a sejtek életképességére, a sejt membrán integritásra és sejtek oxidatív állapotára.

A sejtek életképességét MTS módszerrel vizsgáltuk, több koncentrációjú DON és Que koncentrációval. Két kísérleti elrendezést alkalmaztunk, 1) együtt kezelés DON-nal és Que-nel 1 óráig (1 h DON + Que), 2) a sejtek 24 órás Que előkezelést kaptak, amelyet 1 órás DON kezelés követett (24 h Que + 1 h DON). A sejtréteg integritásra kifejtett hatásokat transzepiteliális elektromos ellenállással (TER) és fluoreszcensen jelölt, 4 kDa méretű molakula (FD-4) átjutással mértük. A sejtek oxidatív állapotában történt változásokat két módszerrel vizsgáltuk: 1) az extracelluláris hidrogén peroxide (H2O2) koncentrációját Amplex Red módszerrel, 2) az intracelluláris reaktív oxigén gyökök (ROS) mennyiségét pedig DCFH-DA segítségével határoztuk meg.

Az MTS vizsgálat után a 2 µM DON és 20 µM Que lett kiválasztva a további vizsgálatokhoz. DON-nal kezelve a sejteket a TER értékek szignifikánsan csökkentek, míg Que-nel kezelt sejteknél szignifikánsan nőttek. 1 h DON + Que kezelést kapott sejtek közötti integritás szignifikánsan alacsonyabb volt, míg a 24 h Que + 1 h DON kezelésnél, az 1 h DON inkubáció után szignifikánsan csökkent a TER. A 25 óráig tartó 2 µM DON kezelés önmagában szignifikánsan megemelte az FD-4 átjutását a bazolaterrális térbe, míg a 20 µM Que kezelés nem okozott változást a kontroll értékeivel összehasonlítva. 1 h DON + Que kezelés hatására szignifikánsan megnőtt az FD-4 koncentráció, míg a 24 h Que + 1 h DON nem okozott változást a kontroll értékekhez képest a bazolaterális térben. A DON szignifikánsan megemelte, míg a Que nem változtatta meg a H2O2 koncentrációját az extracelluláris térben. 1 h DON + Que szignifikánsan megnövelte, 24 h Que + 1 h DON kezelés nem okozott változást a H2O2 termelésben az IPEC-J2 sejteknél. 2 µM DON szignifikánsan növelte, a 20 µM Que nem változtatta meg a az intracelluláris ROS mennyiségét, 1 h DON + Que és 24 h Que + 1 h DON kezelések szignifikánsan megemelték a sejten belül mérhető oxidatív stresszt.

A kísérlet alapján a citotoxikus koncentrációban alkalmazott DON megbontja a membrán barrier integritását és oxidatív stresszt general. A Que segíti az egyrétegű sejthám megerősödését, azonban sem a Que együtt sem az előkezelés nem volt alkalmas a DON indukálta toxikus hatások kivédésére.



Előadások listája