Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
» 2019. TDK
Felhívás
Meghívó 2019.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2019. TDK

2019. évi TDK konferencia

A chicken heterophil peptide-1 gyulladáscsökkentő hatásának vizsgálata csirke eredetű májsejttenyészeteken
Sebők Csilla VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Neogrády Zsuzsanna, Oláhné Dr. Orbán Kata

Absztrakt:

Napjainkban egyre nagyobb jelentőséggel bír mind az állat-, mind a humán orvoslás területén a fokozott mértékben terjedő antibiotikum-rezisztencia, melyben kiemelt szerepet játszik a haszonállattartás túlzott antibiotikum-felhasználási gyakorlata. Ez az emberiségre tekintve rendkívüli kockázattal bír, épp ezért előtérbe került az olyan vegyületek kutatása, melyek részben vagy egészben helyettesíthetik az antibiotikumok használatát.

Az antimikrobiális peptidek (AMP-k) ebből a szempontból ígéretesnek bizonyulnak. A veleszületett immunrendszer részeként mikrobaellenes hatással rendelkeznek, valamint csökkenteni képesek a bakteriális fertőzések következtében kialakuló gyulladást.

Kutatómunkánk során csirke eredetű primer májsejt és nem-parenchymalis sejt monokultúrákon, valamint ezen sejttípusokból létrehozott ko-kultúrákon tanulmányoztuk a chicken heterophil peptide-1 (CHP-1) nevű antimikrobiális peptid gyulladáscsökkentő hatását. A gyulladást lipopoliszacharid (LPS) kezeléssel váltottuk ki, majd a sejtek metabolikus aktivitását CCK-8 teszttel vizsgáltuk. A gyulladáscsökkentő hatást az interleukin-6 koncentrációjának mérésével, valamint az oxidatív stressz Amplex Red módszerrel történő vizsgálatával határoztuk meg. Az LPS-t 0, 1, 10 és 50 µg/ml koncentrációban, a CHP-1-et pedig 0, 0,5 és 5 µg/ml koncentrációban alkalmaztuk. A sejteket a kiegészített tápfolyadékkal 8 órán át inkubáltuk.

A CCK-8 teszt eredményei alapján a májsejt monokultúrák esetében az alacsony koncentrációjú CHP-1 kezelés nem tudta szignifikánsan befolyásolni a sejtek metabolikus aktivitását, míg a magas koncentrációjú kezelést követően szignifikáns emelkedést tapasztaltunk. A ko-kultúrákon egyik CHP-1 kezelés esetén sem volt kimutatható szignifikáns változás.

Méréseink alapján mind a májsejt monokultúrákon, mind a ko-kultúrákon a sejtek H2O2-termelése szignifikánsan csökkent az alacsonyabb koncentrációjú CHP-1 kezelést követően, míg szignifikánsan nőtt a magasabb koncentrációjú kezelés hatására szinte minden LPS-koncentráció alkalmazásakor.

Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a májsejt monokultúrák esetében az alacsonyabb koncentrációjú CHP-1 kezelés nem tudta szignifikánsan befolyásolni az IL-6 termelést, viszont a magasabb koncentráció szignifikánsan emelte a vizsgált interleukin mennyiségét a tápfolyadékban minden LPS kezelés esetében. A ko-kultúrákon az alacsonyabb koncentrációjú CHP-1 szignifikánsan csökkentette az IL-6 termelését szinte mindegyik LPS kezelés mellett, míg a magasabb koncentráció szignifikánsan emelte az IL-6 mennyiségét a tápfolyadékban az LPS-mentes sejteken és az 1 µg/ml LPS kezelések esetén.

Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a kísérleteink során is alkalmazott 0,5 µg/ml koncentrációjú AMP kezelés kedvező irányba befolyásolhatja a sejtek oxidatív státuszát, illetve mérséklő hatást gyakorolhat a gyulladásos folyamatok esetében, azonban az általunk vizsgált AMP 5 µg/ml koncentráció mellett már kedvezőtlen hatással lehet a sejtekre.



Előadások listája