Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
» 2019. TDK
Felhívás
Meghívó 2019.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2019. TDK

2019. évi TDK konferencia

A gócos tüdőférgességet okozó paraziták szezonális dinamikájának tanulmányozása a nyulak protostrongylida férgein, mint modellen
Szabó Dóra Bettina VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék
Témavezetők: Dr. Majoros Gábor, Dr. Juhász Alexandra

Absztrakt:

A nyulak tüdőférgességét okozó protostrongylidák lárvái a szárazföldi csigákban érik el a harmadik lárvastádiumukat. Ez a lárvastádium képes fertőzni a nyulat. Magyarországon leggyakrabban a közönséges kórócsiga, a Xerolenta obvia hordoz protostrongylida lárvákat, köztük a nyulak tüdőférgeinek lárváit is. Az viszonylag könnyen érthető, és kísérletileg igazolható, hogy a csiga milyen úton fertőződik a nyúl ürülékében lévő lárvákkal, de azt még senki sem állapította meg, hogy a nyúlba miképpen kerülnek bele a fertőzőképes lárvák.

A mai napig nem született megegyezés a kutatók között arról, hogy az alapvetően növényevő nyúl megeszi-e a csigákat, vagy a lárvák kimásznak a csigából a fűre, és ilyen módon kerülnek az állat szájába. Ennek a kérdésnek gyakorlati jelentősége van, mert más egyéb, csigákat rendszeresen nem fogyasztó állat, például a kutyák és a macskák, továbbá az ember is fertőződhet olyan lárvákkal, amelyek szárazföldi csigákban fejlődnek. Ezért adatokat kívántunk szerezni a lárvák és a csigák kapcsolatáról. Megvizsgáltuk, hogy a Tétényi-fennsík egyik rétjén van-e összefüggés a csigák fejlettsége és lárvatartalma között, illetve mutat-e valamilyen szezonalitást a lárvák gyakorisága?

A tavasztól ősz végéig, kétheti időközzel összesen 1701 X. obvia csigát gyűjtöttünk és minden példányban meghatároztuk a féreglárvák számát. A csigák fejlettségét a héjuk mérete alapján becsültük meg. A csigák gyűjtésével egyidejűleg megvizsgáltuk a talajon heverő nyúlbélsár lárvatartalmát, és két alkalommal kb. 200-200 liter térfogatú fűmintát is gyűjtöttünk azokról a helyekről, ahol a Xerolenta csigák mászkáltak a növényeken. Mikroszkópos vizsgálattal meghatároztuk a lárvák fejlettségének mértékét is.

A csigahéjak mérete nem befolyásolta szignifikánsan a csigában megtelepedett lárvák számát, de mivel a nyári hónapokban és az ősz elején gyűjtött csigákban volt a legtöbb lárva, a fertőzés gyakorisága szezonalitásra enged következtetni. A csigákkal egyidejűleg gyűjtött nyúl ürülék is főként ugyanebben az időszakban tartalmazott lárvákat, a téli hónapok alatt viszont egyáltalán nem. A nyulakat fertőzni képes, harmadik stádiumú lárvát a lágyszárú növényekről sem a nyári, sem a téli hónapokban nem sikerült izolálni.

Feltételezzük, hogy a csigák nyári aktivitása alatt egyre több lárva kerül beléjük, de minden életkorú csigába képes behatolni a féreglárva. Ezért arra az időszakra, amikor a csigák már tömegesen mászkálnak a fűszálakon, a kisebb és a nagyobb csigák is fertőzöttek lesznek. Mivel télen, a talajfelszínen nincsenek csigák, a lárvák őszi kulminációja összefüggésben kell hogy legyen a nyulak fertőződésének módjával, ami ezek szerint időszakos jelenség.



Előadások listája