2019. évi TDK konferencia

A vadon élő állatfajok többsége sokféle élősködővel fertőzött, amelyek között zoonotikus jelentőségű paraziták is vannak. Európában az ember számára legveszélyesebb élősködőnek az Echinococcus multilocularis galandférget tartják, aminek a kontinensen a végleges gazdája a vörös róka. Jelenleg a rókák egyedszáma a veszettség felszámolása miatt növekszik, és egyre több példány keresi fel az emberlakta helyeket. A rókákban élő paraziták vizsgálata az emberek illetve a kedvtelésből tartott állatok és a haszonállatok fertőződésének elkerülése érdekében is fontos. A rókák férgeinek vizsgálata azonban nem olyan egyszerűen kivitelezhető, mint az ember környezetében élő állatoké, vagy az emberi fogyasztásra alkalmas vadé. A lőtt rókák tetemeinek boncolása csak erre a célra alkalmas laboratóriumokban lehetséges. Egyszerűbbnek tűnik az állatok által elhullatott bélsár parazitológiai vizsgálata, azonban kérdéses, hogy az abban található paraziták milyen mértékben tükrözik az állatok tényleges fertőzöttségét?

Munkánk során 198 vörös róka ürüléket vizsgáltunk meg flotációs módszerrel 2016 és 2019 között. A minták többsége a Bükk-hegységből származott, illetve elemeztünk a Pilisből, Budai-hegységből, Gemencről, Ócsáról és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származó ürülékeket is. Megfigyelésinket kiegészítettük 27 Szeged és Sopron közelében kilőtt rókatetem kórbonctani és koprológiai vizsgálatával is.

A legnagyobb mennyiségben a Capillaria-fajok petéit sikerült kimutatnunk, emellett számottevő volt még az Alaria alata métely, a Toxocara canis és Toxascaris leonina orsóférgek, valamint az Ancylostoma caninum és Uncinaria stenocephala petéinek előfordulási gyakorisága. Többféle ritkább élősködő is előfordult a bélsármintákban, és több esetben az elfogyasztott préda parazitáit is megtaláltuk bennük. Az emberre veszélyt jelentő galandférgekre jellemző, Taenia-típusú petéket csak egészen kevés esetben, a bélsárminták 8%-ában tudtunk detektálni. A flotációs módszerrel az Angiostrongylus és Crenosoma tüdőférgek lárváit is ki tudtuk mutatni, noha nem ez a vizsgálati eljárás a leggyakrabban alkalmazott módszer a féreglárvák kimutatására.

A felboncolt rókákban viszont a fenti paraziták mellett Mesocestoides galandférgeket is találtunk, amelyeket soha nem tudtunk a bélsárvizsgálattal kimutatni. Echinococcus férgeket egy egyedből sem tudtunk kimutatni.

Az eredményekből az derül ki, hogy a rókák ürülékből a legtöbb, bélsárral ürülő parazita az egyszerű felszíndúsításos módszerrel is kimutatható, de a boncolás többféle élősködő kimutatását teszi lehetővé. A lehetőségek figyelembe vételével a parazitológiai monitorozásra mindkét eljárás alkalmas.