2019. évi TDK konferencia

Ebben a tanulmányban az ISAG által előírt mikroszatellitákat alkalmaztuk a gyűjtött nyers ökológiai- és nem ökológiai termelésből származó húsdarabok (n = 4), valamint a szárított és füstölt húskészítmények (n = 6) szamár eredetének bizonyítására. Vizsgálatunk megerősítése és spektrumának bővítése céljából négy nyers ló húsmintáit is bevontunk, amelyeket az ISAG ló mikroszatellita paneljével elemeztünk, majd a szamár és a ló kevert mátrixában a nyers és főtt állapotot is kiértékeltünk. Ebben a kísérleti felépítésben a DNS stabilitási tesztjét végeztük el, amellyel a mikroszatellita markerek hatékonyságát ellenőrizhetjük.

A QIAGEN QIAamp DNS Blood Mini Kit készlettel történő extrakciót követően a primereket hozzáadtuk és az amplifikációt GeneAmp PCR System 9700 berendezéssel hajtottuk végre, a következő lépésben a fragmentumokat elemeztük ABI 3130 genetikai analizátor és GeneMapper szoftver segítségével a NÉBIH Genetikai Laboratóriumában.

Kettő kivételével az összes mintánkat helyesen azonosítottuk a címkén feltüntetett, az eladó által közölt fajjal, illetőleg az általunk párosított fajokkal. E két mintát szamárra nézve negatívnak ítéltük meg, és a további vizsgálatokat követően, az ISAG által megkövetelt szarvasmarha-specifikus primerek felhasználásával, a „bio szamár pofa”-ként forgalmazott mindkét termék szarvasmarhának, pontosabban ugyanazon marha egyednek bizonyultak az elektroferogramon.

A szamár kolbászból nyert négy mintából (sertészsírt tartalmazó kolbászmintákból) háromban több, mint két allél jelent meg, igazolva, hogy a kolbász nukleáris anyaga egynél több állatból származik. Meglepő módon a füstölt szamár nyak, amely makroszkopikusan úgy tűnt, hogy egyetlen izomköteg, négy allélt mutatott a HMS6 lókuszon, amelyből az feltételezhető, hogy a feldolgozás során egy másik lóféle egyedének nukleáris anyagával szennyeződhetett. A következő hat ló-specifikus STR (AHT5, ASB2, ASB17, HTG4, HTG6 HMS1) egyikét sem amplifikálta a füstölt szamár nyakából kinyert genetikai anyag, így sikeresen kizárható az esetleges élelmiszer-csalás, amikor az értékes szamárhúsba lóhús kerül.

Megállapítható, hogy a szamár egyedeinek DNS-azonosításához rendelkezésre álló genetikai markerek szintén hatékonyak a friss hús és a termékek értékelésében. Az élelmiszerlánc ellenőrizhető nem csak elő állat mintájából, hanem leölést követően is, amikor a húst akár a termelő, akár a fogyasztó már elkészítette.