Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
» 2019. TDK
Felhívás
Meghívó 2019.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2019. TDK

2019. évi TDK konferencia

Szárazra állító terápia kiválasztása a szomatikus sejtszám alapján tejelő tehenekben
Buschmann Jann Henning VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállat-gyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezetők: Dr. Szenci Ottó, Dr. Lénárt Lea

Absztrakt:

A kísérlet célja egy új, az apasztás előtti szomatikus sejtszám mérésére alapuló szárazra állító terápia kipróbálása volt, hogy csökkentsük a tejelő teheneknél felhasznált antibiotikum mennyiségét.

A kísérletet egy hazai tejelő tehenészetben végeztük 95 Holstein-fríz tehén felhasználásával. Apasztás előtt minden tőgynegyedből mintát vettünk bakteriológiai és szomatikus sejtszám (SCC) vizsgálatra. A SCC mérésére egy fluoreszcens mikroszkópos számláló eszközt (Lactoscan SCC, Milkotronic Ltd., Nova Zagora, Bulgária) használtunk. A SCC alapján a tőgynegyedeket két csoportra osztottuk. Azok, amelyek SCC-a 200.000 sejt/ml felett volt (AB), antibiotikumos (Ubrostar, Boehringer Ingelheim) és lezáró (OrbeSeal, Zoetis) kezelést kaptak, a 200.000 sejt/ml alattiak csak lezárót (NO-AB). Azok a tehenek, amelyek egy tőgynegyedét se kezeltük antibiotikummal, a NONE, az AB-és NO-AB tőgynegyedekkel egyaránt rendelkező állatok a MIXED, a csak AB tőgynegyedekkel rendelkezők pedig az ALL csoportba kerültek. A süket tőgynegyedek meglétét is feljegyeztük. Egy már bevett, lineáris SCC pontskálát is használtunk. Ellés után 3-5 nappal a mintavételt megismételtük. Összesen 345 tejmintát vettünk az apasztáskor és az ellés után. Ezek közül 91 tőgynegyed SCC-a volt alacsonyabb, mint 200.000 sejt/ml (NO-AB csoport, medián SCC 109.699 sejt/ml), és 254 minta SCC-a haladta meg a 200.000 sejt/ml-t (AB csoport, medián SCC 759.742 sejt/ml). Az átlagos lineáris SCC pontszám a NO-AB csoportban 3, az AB csoportban 6 volt. Ezen adatok alapján 49 tehén került az ALL, 38 a MIXED, és 8 a NONE csoportba. 229 tőgynegyedben volt kimutatható baktérium jelenléte. Ellés után a NO-AB és az AB csoport SCC-ai között szignifikáns különbség volt (medián SCC 537.302 sejt/ml and 210.660 sejt/ml, P<0,05). A lineáris SCC pontszám a NO-AB csoportban 5-re, az AB csoportban 4,39-re változott. A SCC szignifikánsan magasabb volt azoknak a teheneknek az esetében, melyek NO-AB és AB kezelést kapott tőgynegyedekkel egyaránt rendelkeztek (MIXED), mint az ALL vagy NONE csoportok állatainál (medián SCC: ALL: 149.204 sejt/ml, MIXED: 576.766 sejt/ml NONE: 235.347 sejt/ml, P<0,05). Azokban az állatokban, amelyeknek volt süket tőgynegyedük, szintén magasabb volt a SCC (P<0,05). A bakteriológiailag pozitív tőgynegyedek száma 89-re csökkent, de ez nem volt szignifikáns hatással a SCC-ra. Ellés után a tőgynegyedek 37,1%-át kezelték tőgygyulladással, a csoportok között nem volt különbség (NO-AB: 38,46%, AB: 36,61%, P>0,05).

Magas SCC-ú állományokban a szelektív szárazraállító terápia ugyan nem növeli az ellés utáni tőgygyulladások előfordulását, de a nem kezelt állatok SCC-a megnő, bár ebben egyéb tényezők (süket tőgynegyed) is szerepet játszhatnak. Mindemellett az antibiotikumok elhagyása szárazraállításkor kisebb SCC-ú tehenészetekben gazdaságosabb lehet.



Előadások listája