2019. évi TDK konferencia

Kutyák esetében egyik leggyakoribb daganattípus a limfóma, amely a nyiroksejteket (lymphocytákat) érintő rosszindulatú daganatos betegség. Kezelés nélkül a várható túlélés 4-6 hétre tehető, míg intenzív kemoterápiás kezeléssel ez az időtartam az esetek 50%-ában 1 évre, és a betegek 10%-ában 2 évre növelhető. A kemoterápiás kezelések során kezdetben, mintegy 90%-ban teljes remisszió alakul ki, azonban a későbbi szakaszban a gyógyszerek nem hatékonyak, mert kialakul a daganatsejtek több készítménnyel szembeni rezisztenciája (multidrog resistance, MDR). Kutatásom központi kérdése, hogy hogyan lehetne ezt, az MDR kialakulását megakadályozni, amiért jelentős részben az MDR-1 (multidrog rezisztencia 1) vagy másik nevén pgp (permeability glycoprotein) pumpa a felelős. Ennek funkcióját áramlási citométer segítségével, az ún. „calcein-assay”-vel mérhetjük, és a mérések alapján kiszámíthatjuk a sejtek rezisztenciájának mértékét. Az így kapott adat a sejtek multidrog rezisztencia aktivitási faktora (MAF), amelynek korábbi számítások alapján a határértéke 0,2. A határérték feletti MAF esetén a sejtek rezisztensnek számítanak. Hipotézisem szerint, egyes nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) gátolják a daganatos sejtek által kiváltott ellenállást a daganatellenes gyógyszerekkel szemben.

Kísérleteimhez CLBL-1 (kutya diffúz nagy B-sejtes lymphoma) sejtvonalat használtam, amelyet egy stage IV limfómás betegből izoláltak és 5 kezelési csoportot hasonlítottam össze. Az első csoport kizárólag doxorubicin kezelést kapott, amely az egyik leggyakrabban használt daganatellenes hatóanyag, a másik 4 csoportnál a doxorubicint kombináltam egy NSAID-ok közé tartozó hatóanyaggal (meloxicam, firocoxib, mavacoxib, celecoxib). Minden csoport összesen 9 kezelést kapott, és minden 3. kezelés után elvégeztük a calcein-assay-t, és meghatároztuk a MAF értéket.

Eredményeink azt bizonyították, hogy a doxorubicin monoterápiás csoport a 6. kezelés után, a 69. napra vált rezisztensé (MAF: 0,35). Ehhez hasonlóan alakult a meloxicammal kombinált csoport (MAF a 69. napon: 0,25), míg a firocoxibbal (MAF: 0,22) és mavacoxibbal (MAF: 0,38) történő kombinációknál már a 33. napra kialakult a rezisztencia. A celecoxib kombinációs terápia során viszont a sejtek mindvégig érzékenyek maradtak (MAF a 107. napon: 0,12).

Jelenlegi célom, hogy a kapott in vitro eredményeket átvigyük a gyakorlatba, és új terápiás protokollt alkossunk meg, amivel igazolást nyerhet, hogy a hagyományos kemoterápia kiegészítéseként adott celecoxib késlelteti a daganatsejtek ellenállásának kialakulását, és a limfómás betegek túlélési ideje ezáltal sokkal hosszabb lehet.