| 
  ||||
      Home
      » Archívum
      » 2019. TDK
      2019. évi TDK konferenciaKovács Emma IV. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék Témavezetők: Dr. Mátis Gábor, Dr. Neodrády Zsuzsanna Az állati szervezetbe bejutó testidegen anyagok, másnéven xenobiotikumok biotranszformációjában fontos szerepet játszanak a citokróm P450 (CYP) enzimek. Bár e reakciók legfőbb helyszíne a máj, a táplálékkal felvett anyagok méregtelenítése már a bélben, kérődzők esetében pedig még korábban, az előgyomrokban megkezdődik. Vadon élő állatok esetében különösen fontos a méregtelenítésben résztvevő enzimek vizsgálata, hiszen a természetben fellelhető szennyező anyagok, valamint az elfogyasztott növények bioaktív anyagai közvetlen hatást gyakorolhatnak rájuk. A vadon élő állatokban zajló méregtelenítő folyamatokról ezidáig kevés információ állt rendelkezésünkre. Vaddisznók esetében munkacsoportunk már végzett kutatásokat a CYP enzimek hepatikus és intesztinális aktivitását kutatva, azonban a vadon élő kérődzőinkben zajló folyamatokról csak igen kevés irodalmi adattal rendelkezünk. Ezért kutatásunk célja a természetes körülmények között élő őzek és különböző szarvasfajok (gímszarvas, dámszarvas) méregtelenítő folyamataiban kulcsfontosságú szerepet betöltő hepatikus, ruminális és intesztinális CYP enzimek aktivitásának összehasonlító vizsgálata volt. A bő egy évig tartó mintagyűjtés során elejtésre került 39 vad májából, bendőhámjából és duodenum nyálkahártyájából vettünk szövetmintákat. Azokat első lépésként foszfátpufferben homogenizáltuk, majd többlépcsős differenciáló centrifugálás során elkülönítettük a posztmitokondriális felülúszót. Ezután meghatároztuk az összfehérje- és hemoglobin-koncentrációt BCA módszer, ill. ammóniareagens segítségével az enzimaktivitások standardizálása céljából. A CYP1A2 és CYP2C9 enzimek aktivitását luminometriás eljárás során specifikus CYP Glo kitek segítségével mértük. Eredményeink alapján a májban gímszarvas, dámszarvas és őz esetében is nagyságrendekkel, szignifikánsan alacsonyabb aktivitásúnak találtuk a CYP2C9 enzimet a CYP1A2 enzimhez képest. Mindkét enzim esetében őznél tapasztaltuk a legnagyobb aktivitást. A bendőbeli CYP1A2 aktivitás dámszarvasoknál a kimutatható szint alatt maradt, a CYP2C9 pedig bár mérhető volt, de releváns aktivitást nem mutatott. Őz és gímszarvas esetében mindkét enzim mérhetőnek, de nagyságrendekkel kisebb aktivitásúnak bizonyult a májhoz viszonyítva. A legmagasabb aktivitást mind a CYP1A2, mind a CYP2C9 esetében gímnél tapasztaltuk. A duodenumban, a CYP1A2 aktivitását dám esetében szintén nem tudtuk mérni, és az aktivitás az őznél és gímszarvasnál is elhanyagolható mértékűnek bizonyult. A duodenális CYP2C9 mindhárom fajban rendkívül kis aktivitást mutatott. Kutatásaink során elsőként mi vizsgáltuk a bendőbeli CYP enzimek aktivitását vadon élő kérődzők esetében, valamint szembetűnő különbséget tudtunk kimutatni a hepatikus CYP1A2 és a CYP2C9 enzim között mindhárom faj esetében. Eredményeink jelentős információt nyújthatnak a vadon élő kérődzők szennyezőanyagokkal való kitettségéről, és ezáltal a vadhúsban is fellelhető, így az élelmiszerbe is belekerülő esetleges maradékanyagokról. Előadások listája  |