Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
» 2019. TDK
Felhívás
Meghívó 2019.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2019. TDK

2019. évi TDK konferencia

Citokróm P450 enzimek összehasonlító vizsgálata vadon élő kérődző fajokban
Kovács Emma IV. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Mátis Gábor, Dr. Neodrády Zsuzsanna

Absztrakt:

Az állati szervezetbe bejutó testidegen anyagok, másnéven xenobiotikumok biotranszformációjában fontos szerepet játszanak a citokróm P450 (CYP) enzimek. Bár e reakciók legfőbb helyszíne a máj, a táplálékkal felvett anyagok méregtelenítése már a bélben, kérődzők esetében pedig még korábban, az előgyomrokban megkezdődik. Vadon élő állatok esetében különösen fontos a méregtelenítésben résztvevő enzimek vizsgálata, hiszen a természetben fellelhető szennyező anyagok, valamint az elfogyasztott növények bioaktív anyagai közvetlen hatást gyakorolhatnak rájuk. A vadon élő állatokban zajló méregtelenítő folyamatokról ezidáig kevés információ állt rendelkezésünkre. Vaddisznók esetében munkacsoportunk már végzett kutatásokat a CYP enzimek hepatikus és intesztinális aktivitását kutatva, azonban a vadon élő kérődzőinkben zajló folyamatokról csak igen kevés irodalmi adattal rendelkezünk. Ezért kutatásunk célja a természetes körülmények között élő őzek és különböző szarvasfajok (gímszarvas, dámszarvas) méregtelenítő folyamataiban kulcsfontosságú szerepet betöltő hepatikus, ruminális és intesztinális CYP enzimek aktivitásának összehasonlító vizsgálata volt.

A bő egy évig tartó mintagyűjtés során elejtésre került 39 vad májából, bendőhámjából és duodenum nyálkahártyájából vettünk szövetmintákat. Azokat első lépésként foszfátpufferben homogenizáltuk, majd többlépcsős differenciáló centrifugálás során elkülönítettük a posztmitokondriális felülúszót. Ezután meghatároztuk az összfehérje- és hemoglobin-koncentrációt BCA módszer, ill. ammóniareagens segítségével az enzimaktivitások standardizálása céljából. A CYP1A2 és CYP2C9 enzimek aktivitását luminometriás eljárás során specifikus CYP Glo kitek segítségével mértük.

Eredményeink alapján a májban gímszarvas, dámszarvas és őz esetében is nagyságrendekkel, szignifikánsan alacsonyabb aktivitásúnak találtuk a CYP2C9 enzimet a CYP1A2 enzimhez képest. Mindkét enzim esetében őznél tapasztaltuk a legnagyobb aktivitást. A bendőbeli CYP1A2 aktivitás dámszarvasoknál a kimutatható szint alatt maradt, a CYP2C9 pedig bár mérhető volt, de releváns aktivitást nem mutatott. Őz és gímszarvas esetében mindkét enzim mérhetőnek, de nagyságrendekkel kisebb aktivitásúnak bizonyult a májhoz viszonyítva. A legmagasabb aktivitást mind a CYP1A2, mind a CYP2C9 esetében gímnél tapasztaltuk. A duodenumban, a CYP1A2 aktivitását dám esetében szintén nem tudtuk mérni, és az aktivitás az őznél és gímszarvasnál is elhanyagolható mértékűnek bizonyult. A duodenális CYP2C9 mindhárom fajban rendkívül kis aktivitást mutatott.

Kutatásaink során elsőként mi vizsgáltuk a bendőbeli CYP enzimek aktivitását vadon élő kérődzők esetében, valamint szembetűnő különbséget tudtunk kimutatni a hepatikus CYP1A2 és a CYP2C9 enzim között mindhárom faj esetében. Eredményeink jelentős információt nyújthatnak a vadon élő kérődzők szennyezőanyagokkal való kitettségéről, és ezáltal a vadhúsban is fellelhető, így az élelmiszerbe is belekerülő esetleges maradékanyagokról.



Előadások listája