2019. évi TDK konferencia

Napjainkban a növekvő számú népesség a korábbinál sokkal nagyobb mennyiségű élelmiszert igényel, mely jó minőségben már nem állítható elő növényvédő szerek alkalmazása nélkül. A déligyümölcsök, citrusfélék szállíthatóságát és tárolhatóságát gombaölő szerekkel javítják, amelyek gátolják a szállítás során a penészesedést. Nem csak fogyasztói elvárás a szép, hosszan eltartható gyümölcs, de a penészgombák termelte mikotoxinok komoly humánegészségügyi kockázatot is jelentenek.

Az erre a célra leggyakrabban használt fungicid szerek az imazalil, a tiabendazol és a prokloráz, melyeket különféle eljárásokkal, merítéssel és spray formában alkalmaznak a gyümölcsök felületén. Minden peszticidnek, így ezeknek is van egészségügyi kockázatuk, ezért a forgalomban levő termékekben a maximálisan megengedhető növényvédőszer-maradék mennyiségét (Maximum Residue Limit, MRL) jogszabályok rögzítik. Az MRL érték viszont csak egy viszonyítási alap; a vegyület valós jelentősége az élelmiszerláncban sok más faktortól is függhet.

Kutatásom célja annak felmérése volt, hogy a fogyasztók mennyire járatosak a citrusfélék felületkezelésének kérdéskörében, illetve annak vizsgálata, hogy a fogyasztók körében népszerű tisztítási módok mennyire hatékonyak a valóságban. A fogyasztók tájékozottságát elektronikus kérdőív segítségével vizsgáltam. Ennek eredményei alapján kijelenthető, hogy a megkérdezettek nagy többsége rendelkezett bizonyos információkkal a citrusfélék héjának kezeléséről. A citrusfélék héjának tisztítására és felhasználására változatos módszerek és ötletek léteznek, amelyek között vannak értelmes és hasznos eljárások, és egészen haszontalanok is.

Az Élelmiszer-higiéniai Tanszéken egy LC-MS/MS módszert fejlesztettünk ki és validáltunk az imazalil, tiabendazol és prokloráz mérésére citrusfélékből. Vizsgáltuk a kereskedelmi forgalomban kapható különböző gyümölcsöket a három vegyületre és a kérdőívek eredményei alapján kipróbáltuk a legnépszerűbbnek tűnő héj-tisztítási módszerek hatékonyságát az említett három vegyület eltávolítására a gyümölcsről.

A laboratóriumi mérések során kirajzolódott az imazalil, tiabendazol és prokloráz használata az egyes citrusféléken. A kép meglehetősen összetett, ami nem meglepő, hiszen az egyes termelők és forgalmazók által használt tartósítási technológiák eltérhetnek. Meglepetésre biogyümölcsként árult termékeken is találtunk imazalilt, banánon komolyabb, citromon és narancson alacsonyabb mennyiségben (a teljes gyümölcs tömegére vonatkoztatva). Szerencsére ezek az értékek messze a felnőttekre megállapított MRL értékek alatt vannak.

A tisztítási eljárások hatékonyságát vizsgáló kísérletekről elmondható, hogy maradéktalan tisztítást egyik sem biztosít, és egy tisztítási módszer kémiai hatékonysága nincs feltétlen arányban a népszerűségével. Azaz, a fogyasztói tájékoztatás nagyon fontos (lenne) ebben a témában, a tévhitek eloszlatására, a fogyasztói hozzáállás formálásába aktívan be kellene vonni a legújabb kutatási eredményeket is.