Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
» 2019. TDK
Felhívás
Meghívó 2019.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2019. TDK

2019. évi TDK konferencia

Astrogliasejtek szerepének vizsgálata a neuroinflammáció kialakulásában, valamint a teofillin erre gyakorolt hatása
Kerek Ádám VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Jócsák Gergely, Dr. Kiss Dávid Sándor

Absztrakt:

A neuroinflammáció a központi idegrendszerben zajló gyulladásos válasz, mely számos betegség patogenezisében szerepet játszik. A (kór)folyamat kialakításáért elsősorban a mikrogliák és asztrogliák felelősek különféle citokinek termelése révén. Ebben közvetett, ámbár jelentős szereppel bír a glutamináz enzim, ezáltal nyitva teret ezen enzim terápiás célú gátlásához. A közelmúltban egy foszfodiészteráz (PDE) gátló hatóanyagról igazolódott a glutamináz enzim gátló hatása is, de a gyógyszercsalád többi vegyületéről ilyen tekintetben ezidáig nincs ismeretünk.

Kutatásunk során egy olyan in vitro modellt alakítottunk ki, mely alkalmas az asztrogliákban jelen levő glutamináz enzim gátlásának vizsgálatára. Ennek során patkány primer asztroglia kultúrát hoztunk létre, melyből a konfluencia elérése utána egy kémiai kezelés által eltávolítottuk a mikrogliák nagy részét, így nyerve nagy tisztaságú asztroglia sejtkultúrát. A sejtek kezeléséhez használt ágensek, úgymint ammónia, zaprinast, teofillin és 6-diazo-5-oxo-L-norleucin (DON) sejthalálra gyakorolt hatását propidium-jodid (PI) és neutrál vörös felvétel valamint laktát dehidrogenáz (LDH) aktivitás meghatározás révén is vizsgáltuk. Ezt követően a sejteket ammóniával való kezelés után/kezelés nélkül inkubáltuk zaprinasttal, teofillinnel és DON-nal és a glutamináz aktivitás változását kolometriás eljáráson alapuló glutamát esszé kitekkel mértük meg.

A citotoxicitási vizsgálatok során a PI általi fluoreszcencia intenzitás nem bizonyult konzekvensnek, de a neutrál vörös-felvétel és LDH aktivitás mérések alapján meghatározható volt az optimális kezelési koncentráció és időtartam. Így végül teofillinből a 300 és 500 uM-os, zaprinastból a 100 és 300 uM-os, DON-ból pedig a 100 uM-os koncentrációk kerültek kiválasztásra ezen vegyületek glutamináz gátló hatásának vizsgálata céljából. A kezelések hatására bekövetkező glutamát-szint változása mérhető volt az általunk alkalmazott spektrofotometriás eljárás segítségével, de az előzetes eredményeink további vizsgálatokat igényelnek.



Előadások listája