Antioxidáns vegyületeket tartalmazó takarmányadalék hatása a brojlercsirkék bélmikrobiom összetételére és annak összefüggései a rezisztómával
Tornyos Gergely Álmos IV. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezetők: Dr. Kerek Ádám, Dr. Fébel Hedvig

Absztrakt:

A brojlercsirkék bélmikrobiomjának egészséges fejlődése kiemelt gazdasági jelentőséggel bír. Az antimikrobiális szerek, különösen a széles spektrumú antibiotikumok, mint az enrofloxacin a bélmikrobiom hasznos tagjainak arányát is befolyásolhatják, így diszbiózist és közvetett úton antimikrobiális rezisztenciagének (ARG) gyakoriságának eltolódását eredményezhetik. Egyre nagyobb a hangsúly az alternatív megközelítéseken, mint az antioxidáns hatású takarmány-adalékanyagok alkalmazása, amelyek csökkenthetik az antibiotikum-használat mikrobiomra gyakorolt kedvezőtlen hatásait.

Vizsgálatunk célja az volt, hogy brojlercsirkékben tanulmányozzunk egy több vegyületből álló antioxidáns takarmány-adalékot önálló, illetve enrofloxacinnal kombinált alkalmazásának hatását a vakbél mikrobiom összetételére, valamint a rezisztenciagén-készletben bekövetkező változásokat is figyelemmel kísértük. A kísérlet során hat különböző kezelési csoportot alakítottunk ki, és három időpontban (14., 20. és 42. életnap) gyűjtöttünk vakbélmintát mikrobiom és rezisztóma analízis céljából.

Az eredmények alapján a mikrobiom-összetétel kezelés- és időfüggő módon változott. Az enrofloxacin-kezelés önmagában a 20. életnapon a Bacteroidota arányának csökkenéséhez és a Bacillota arányának növekedéséhez vezetett, amely diszbiózist jelezhet. Ezzel szemben a naposkortól alkalmazott antioxidáns-kezelés, különösen enrofloxacinnal kombinálva, kedvezőbb mikrobiom összetételt eredményezett, nagyobb Bacteroidota- és kisebb Pseudomonadota-arány mellett.

A rezisztenciagénkészlet elemzése során a fluorokinolon-rezisztenciához köthető qnrB gén kizárólag az enrofloxacinnal kezelt csoportban jelent meg a 42. napon, míg a glikopeptid-rezisztenciagének (vanA, vanB) főként a kombinált kezelésekhez társultak. A peptid- és polimixin-rezisztenciagének elsősorban átmenetileg, a felnevelési időszak középső szakaszában jelentek meg. A rezisztenciagének előfordulása összefüggést mutatott a mikrobiom állapotával, diszbiózis esetén a gének megjelenése gyakoribb, míg stabilabb mikrobiom-profil mellett kisebb mértékű volt.

Összegzésként elmondható, hogy az antioxidáns-komplex alkalmazása, különösen hosszantartó, naposkortól indított formában kedvezően befolyásolhatja a mikrobiom-egyensúlyát, és csökkentheti a kritikus antibiotikumokkal szembeni rezisztenciagének megjelenésének esélyét brojlercsirkékben. Ez az eredmény hozzájárulhat új, fenntarthatóbb takarmányozási stratégiák kialakításához az állategészségügy és az élelmiszerlánc-biztonság javítása érdekében.

Előadások listája