2025. évi TDK konferencia

Korunk egyik legnagyobb globális kihívása az antimikrobiális rezisztencia (AMR) széleskörű terjedése. A One Health szemlélet értelmében a köz- és állategészségügy, valamint a környezet egymástól elválaszthatatlanul összefüggő kapcsolatrendszer, amelynek szerves részét képezi – a szántóföldtől az asztalig – egyfajta összekötő kapocsként az élelmiszerlánc-biztonság. A közétkeztetés során használt ételszállító edények élelmiszerlánc-biztonsági kockázatának felmérése céljából 93 darab, túlnyomásszabályozó szeleppel ellátott ételszállító edényből izolált Escherichia coli törzs vizsgálatát végeztük el.

Az izolátumok fenotípusos antimikrobiális érzékenységének vizsgálatát a Clinical and Laboratory Standards Institute (CLSI) ajánlásait követve minimális gátló koncentráció (MIC) érték meghatározással végeztük, majd a kiterjedt spektrumú β-laktamáz (ESBL) termelésre irányuló vizsgálat során leválogatott izolátumok új generációs szekvenálását végeztük el. A vizsgálatok célja az volt, hogy feltérképezzük a potenciálisan közegészségügyi kockázatot jelentő antimikrobiális rezisztencia gének jelenlétét.

A fenotípusos előszűrés során 30 izolátum volt feltételezhetően ESBL termelő. Az új generációs szekvenálás kimutatta, hogy az összes izolátumban jelen volt mind az ampC és az ampH gén, amelyek β-laktamáz túltermelésért felelős gének. Azonban a klasszikus ESBL-gének (pl. CTX-M, SHV, TEM) egyike sem volt kimutatható. A fenotípusos ESBL termelésre utaló pozitív teszteredmények valószínűsíthetően az ampC overexpressziójára, valamint az efflux pumpák (pl. acrAB, mdtEF) és azok regulátor génjeinek (pl. emrR, baeSR, gadX, CRP) együttes működésére vezethetőek vissza.

Ezen kívül további rezisztencia-mechanizmusokat is azonosítottunk. Az aminoglikozid-rezisztencia hátterében acrD és kdpE géneket mutattunk ki, azonban fenotípusosan csupán három törzs volt gentamicin-rezisztens. A fluorokinolon-, kolisztin és tetraciklin-rezisztenciához köthető gének (pl. emrAB, eptA, ugd, emrK) a törzsek jelentős részében megtalálhatóak voltak, de a fenotípusos rezisztencia csak néhány törzsnél jelentkezett. Ez azt támasztja alá, hogy a rezisztenciagének puszta jelenléte nem elegendő a fenotípusos rezisztencia megjelenéséhez, annak kialakulásához szükség van további szabályozási mechanizmusokra, mutációkra vagy környezeti indukcióra.

Eredményeink hangsúlyozzák, hogy az ételszállító edényeknek vannak olyan kritikus pontjai, ahol maradhatnak olyan E. coli törzsek, amelyek potenciálisan multirezisztencia kialakítására képesek. Ez különösen fontos közegészségügyi és élelmiszerlánc-biztonsági szempont, és alátámasztja a környezeti surveillance jelentőségét.