2025. évi TDK konferencia

A rotavírusok (RV) a Sedoreoviridae családon belül a Rotavirus nemzetségbe tartoznak és jelenleg 9 fajuk (A-J) ismert. Ezek a dupla-szálú RNS-genommal rendelkező vírusok háromrétegű kapsziddal rendelkeznek, amelyet többféle strukturális fehérje alkot. Legjelentősebb képviselőjüket az RVA-t először 1969-ben marhából izolálták, ezt követően számos más fajból, köztük sertésből és emberből is kimutatták. Az RV-fertőzés számos emlős- és madárfajban okozhat gastroenteritist, amely hasmenés, bágyadtság és hányás formájában nyilvánulhat meg. Általában fiatal állatok és öt év alatti gyermekek esetében alakulhatnak ki súlyosabb tünetek. Kórszövettani vizsgálatok során a vékonybélben lévő bélbolyhok megrövidülése és a hámsejtek alakjának megváltozása figyelhető meg, amely a felszívási felület csökkenéséhez vezet.

Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük a három leggyakoribb RV-faj, az RVA, az RVB és az RVC előfordulását és elterjedtségét a hazai sertésállományokban. Ennek érdekében 18 nagylétszámú, alapvetően egészséges sertéstartó telepről gyűjtött rágókötélmintákat vizsgáltunk. Továbbá a hazai vírustörzsek VP7 gén szerinti genotipizálását és filogenetikai vizsgálatát tűztük ki célul, amelyhez bélsármintákat is bevontunk a vizsgálatokba.

Vizsgálataink során 8-10, illetve 18-20 hetes malacoktól vett rágókötélmintákban (n=172) RT-qPCR segítségével vizsgáltuk a vírusok jelenlétét. Mindegyik telepen kimutattuk legalább az egyik RV-faj előfordulását, ami a vírusok gyakori szubklinikai keringésére utal. A legelterjedtebb faj hazánkban az RVC volt, amely a telepek 72%-ában előfordult, ezt követte az RVA és az RVB, amelyekre a telepek körülbelül fele volt pozitív. Korosztályok tekintetében mindhárom RV esetében a fiatalabb állatoknál volt nagyobb arányú a fertőzöttség. A filogenetikai vizsgálatok alapján a hazai RVA törzsek a G9 és G11, az egyetlen RVB törzs a G12 és az RVC törzsek a G6 és G7 genotípusokba tartoztak, amelyek mind sertésekben gyakran előforduló típusok. Egyes szekvenciák szoros rokonságot mutattak ausztriai, belgiumi és csehországi sertés eredetű vírustörzsekkel, ami regionális összefüggésekre utal.

Eredményeink alapján megállapítható, hogy az RV-k széles körben elterjedtek a magyarországi sertésállományokban. Ugyanakkor az RV-k hazai előfordulásának és genetikai jellemzőinek pontosabb megismeréséhez további, nagyobb mintaszámú vizsgálatok szükségesek.