2025. évi TDK konferencia

A nyelőcsőszondák elengedhetetlen eszközök az akut vagy krónikus betegség miatt étvágytalan kutyák és macskák táplálásában. Azon állatoknál, amiknél 24-48 órája nem kielégítő a táplálékfelvétel, minél előbbi asszisztált táplálást kell alkalmazni. Számos szakirodalmi tanulmány támasztja alá a gyorsabb felépülést az időben elkezdett mesterséges táplálásnak köszönhetően. Az anorexia és hiporexia mellett számos egyéb indikáció is indokolttá teheti a tápszondás táplálás alkalmazását, mint például anorexiával járó krónikus betegségek fennállása, a koponyát vagy az állkapcsot érintő traumás sérülések, daganatos megbetegedések, gyógyszerbeadás, ha egyébként nem lehetséges, valamint geriátriai páciensek táplálkozási problémái.

Prospektív vizsgálatunkba 2024. márciusa és 2025. szeptembere között összesen 16 egyed (9 db eb, 7 db macska) került beválasztásra, akik megfeleltek az előre meghatározott kritériumoknak a budapesti Állatorvostudományi Egyetem Belgyógyászati Klinikán. Vizsgálatunk a szonda behelyezésével kapcsolatos szövődmények, a kórházi kezelés alatt feljegyzett és az otthoni használat során fellépő komplikációk felmérésére irányult. Feltételezésünk szerint a hazai vizsgálat során a szövődmények előfordulási gyakorisága és jellege hasonlóságot mutat a nemzetközi szakirodalomban leírtakkal. Emellett arra is kerestük a választ, hogy fennáll-e összefüggés a szövődmények kialakulása és az alapbetegség jellege, továbbá bizonyos laboratóriumi paraméterek változása között – különös tekintettel a leukocitaszám emelkedésére, az albuminszint csökkenésére, a C-reaktív protein (CRP) és a szérum amyloid A (SAA) koncentrációjának növekedésére, valamint a vérkép balra tolódására.

Kutatásunk 16 egyedszámából 3 esetben tapasztaltunk súlyosabb és 2 esetben enyhébb komplikációt. Két esetben a szonda atóniás gyomorral rendelkező egyedbe került behelyezésre, melyeknél a sztóma nyílásán keresztül gyomortartalom visszafolyást észleltünk. Egy harmadik esetben a szondaseb aktív váladékozása miatt mikrobiológiai tenyésztés elvégzésére volt szükség. Két enyhébb esetben a szonda behelyezése után gyakori nyálzást, hányást tapasztaltunk a szondatáplálások alkalmával. A nyelőcsőszonda benn maradásának ideje átlagosan 15 napra tehető, míg a mediánja 11 napra (tartománya 3 nap és 57 nap közötti). A tulajdonosi visszajelzések túlnyomórészt pozitívak voltak, negatív tapasztalatot mindössze két esetben jeleztek. Nem lépett fel nagyobb arányban komplikáció azoknál a betegeknél, ahol gyulladásos markeremelkedést tapasztaltunk a laboreredményekben.