2025. évi TDK konferencia

A myelolipoma és az angiomyolipoma állatokban ritkán előforduló, jóindulatú mesenchimális eredetű daganatok. Kutyákban és macskákban leggyakrabban a lépben és a mellékvesében fordulnak elő, azonban a viszonylag kis számú szakirodalom számos egyéb lokalizációról is beszámol. Klinikai jelentőségük a differenciál diagnózis felállítása során mutatkozik meg, hisz képalkotó diagnosztikai vizsgálatok során malignus tumorokkal keverhetőek.

Retrospektív kutatásunk célja a 2020-2024 év közötti időszakban a szövettanilag igazolt esetek összegyűjtése és elemzése.

A vizsgálatunk során az a Mátrix Állatorvosi Kórszövettani laboratórium leletanyagából gyűjtöttük eseteinket. A vizsgált négyéves időszakban összesen 78 állatban találtak myelolipomát (67 kutyában, 6 macskában, 3 gepárdban és egy-egy vadászgörényben és tengerimalacban), további három kutyában pedig angiomyolipomát állapítottak meg.

A 67 myelolipomás kutya 25%-a keverék (17 eb), 15%-a tacskó (10 eb), 13%-a magyar vizsla (9 eb), 7-7%-a német juhász és stafforshire terrier (5-5 kutya), 4%-a francia bulldog (3 eb), 3% beagle, labrador és golden retriever (2-2 kutya) voltak. A kutyák medián életkora 12 év (1,8-16 év, interkvartilis terjedelem 2 év), 61%-a szuka volt. Az összes kutya eset 97%-ában (65 eset) lépből származó mintában mutatták ki az elváltozás. Két kutyának volt kizárólag lépen kívüli mintája, egy állatnak a májából, míg egy másiknak a gyomorfalából, hasnyálmirigyéből és csepleszéből diagnosztizáltak myelolipomát. A kutyák 15 %-nak (10 eb) volt egyidejű malignus daganata: a lépben haemangiosarcoma, histiocytás sarcoma, lymphoma, a lépen kívül haemangisarcoma, lágyszöveti sarcoma , carcinoma és melanoma voltak megfigyelhetőek. A további fajokban is minden esetben a lépből mutatták ki a myelolipomát. A három angiomyolipoma azonban bőr alatti kötőszövetből, retroperitoneumból és petefészekből lettek kimutatva.

A myelolipomával diagnosztizált állat közül 16 kutya és egy vadászgörény adatait dolgoztuk fel részletesebben, a kórelőzményt és a túlélési időt is figyelembe véve. A mérettartomány (13 ismert esetben) a leírások alapján a gombostűfejnyitől egészen a kisgyermekfejnyi méretig terjedt. A túlélési idő minden ismert esetben meghaladta a 6 hónapot, kiújulásról tudomásunk nincs.

Eredményeink alapján elmondható, hogy a szövettani vizsgálatra kerülő myelolipomás esetek zöme a lépből kerül kimutatásra. Az esetek egyes fajtákban (pl. tacskó, vizsla, német juhász) és szukákban gyakrabban fordulnak elő. Az esetek többségében sem a lépben, sem más szervben nem kimutatható malignus elváltozás, de időnként a lép vagy más szervek rosszindulatú elváltozásaival egyidőben is előfordulhat myelolipoma. Az elváltozás ismerete elsősorban a képalkotó vizsgálatok helyes értelmezése és az elkülönítő kórjelzés szempontjából lényeges.