Biológus szekció

Az elmúlt évtizedekben számos énekesmadárfaj vonulási mintázatában következtek be változások. Ezek még a vonulási viselkedésüket tekintve kevéssé plasztikus, erős genetikai kontroll alatt álló hosszútávú vonulóknál is kimutathatóak. Vizsgálatainkban az Ócsai Madárvárta hosszútávú gyűrűzési adatai alapján hasonlítottam össze két közelrokon, hosszútávú vonuló faj, a kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) és a szürke légykapó (Muscicapa striata) vonulási fenológiáját. Az utóbbi évtizedekben mindkét faj egyedszáma jelentősen csökkent. Mivel ennek oka nem ismert, de valószínűsíthető, hogy a probléma a vonulási vagy telelési feltételek változásában keresendő, indokolt ezek részletes vizsgálata. A madarakat függönyhálókkal, standard feltételek mellett fogjuk. A kormos légykapó esetében mind a fiatal, mind az öreg madarak esetében megállapítható az ivar is, míg a szürke légykapóknál csak a kor határozható meg. Az adatok feldolgozása során ivar és korcsoportokat külön kezeltük. A vonulás időzítésében és a biometriai jellemzők szerinti időzítésben bekövetkezett változásokat kvantilis regresszióval, a biometriai jellemzők változását lineáris regresszióval vizsgáltuk. A tavaszi és az őszi vonulás során befogott madarak szárnyhosszát Welch-próbával hasonlítottuk össze. Az időjárási adatok elemzése során az átlagos havi maximum és minimum hőmérsékletet valamint a napi csapadékmennyiséget vetettük össze a tavaszi és őszi érkezések mediánjával.

Eredményeink szerint mindkét faj minden vizsgálati csoportjánál korábbra tolódott tavaszi és későbbre az őszi vonulás időzítése. Ennek valószínű oka a tavaszi és őszi időjárási feltételek és ebből következően a vegetációs periódus eltolódása, ami hat pl. a táplálék fajok tavaszi megjelenésére is. A biometriai adatok szerinti időzítés a két fajnál eltérő mintázatot mutat a szárnyhosszak alapján. A kormos légykapó esetén tavasszal a hosszabb, ősszel a rövidebb szárnyú egyedek érkeznek korábban, míg a szürke légykapónál mindkét periódusban a hosszabb szárnyúak. A testtömeg vizsgálatok alapján mindkét fajnál az átlagosan kisebb tömegűek érkeznek meg korábban a területre. A kormos légykapónál talált mintázat megegyezik több nyugat-európai vizsgálat eredményével, miszerint a faj hurokvonuló, a populációk másik útvonalat használnak tavasszal, mint ősszel. A szürke légykapó esetén már nehezebb következtetéseket levonni. Lehetséges, hogy az ivarok vonulásának időzítése közti különbség, de az is hogy a „bakugrás” vonulási stratégia okozza a mintázatot. Az átlagos szárnyhossz növekedés hátterében az állhat, hogy megnövekedett az északi, hosszabb szárnyú egyedek aránya az átvonulók között. A lokális időjárási változók és a tavaszi-őszi vonulás időzítése között egyik faj esetén sem találtunk szignifikáns összefüggést, aminek magyarázata az lehet, hogy a lokális meterológiai változók nem megfelelő indikátorai a klímaváltozás madárvonulásra gyakorolt hatásainak.