Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
Felhívás
Meghívó 2023.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2023. TDK » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

A malacok dajkásításának a telepek termelési mutatóira gyakorolt hatása különböző sertés hibridek esetén
Zákány Benjámin Attila VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Élelmiszerhigiéniai Tanszék
Témavezető: Dr. Búza László

Absztrakt:

A modern sertéstartásban, ma szinte kizárólag hiperszapora fajták tenyésztésével lehet versenyképes egy sertéstelep. A nagy létszámú almok felnevelését sok esetben önmagában egy koca, anatómiai lehetőségeit tekintve, nem tudja biztosítani, így elengedhetetlen minden fiaztatón valamilyen dajkásítási eljárást alkalmazni. Kutatásunk célja volt, elsősorban felmérni a ma Magyarországon alkalmazott módszereket, illetve megvizsgálni ezek termelésre gyakorolt hatásait és összevetni a szakirodalomban fellelhető irányelvekkel, adatokkal.

A felmérés során 4 különböző genetikát, az ország több régiójában, összesen 7 telepen vizsgálhattunk, melyek között nukleusz (tisztavérű) és végtermék előállító telep is található. A dajkásítási folyamatokról interjút készítettünk az azt végző dolgozókkal. A mérések 2022. márciusa és 2022. októbere között történtek, telepenként három alkalommal. Telepenként egy adott héten fialt kocacsoport 14 almának élettörténetét, testtömeg változását követtük végig a születési, 5. életnapos, illetve választáskori mérés alapján. Feljegyeztük a dajkásított malacok új koca alá kerülését és a dajkák kiválasztásában szerepet játszó adatok, valamint a malacok eredményei alapján, összevetve a szakirodalommal, megállapítottuk a folyamat hazai eredményességét. Ahol alkalmunk nyílt, igyekeztük a kolosztrum immunglobulin szintjének refraktométeres és a kocák kondíciójának hátszalonna vastagság mérését is elvégezni.

Az 1.404 méréseinkbe bevont egyed a telepeket összesítve 8.380 koca malacain alkalmazott dajkásítást reprezentálja, amely a hazai nagyüzemi kocaállomány 6%-a. A telepek egyike sem alkalmazott immunológiai és állományegészségügyi jelentőségű ún. kolosztrum dajkásítást, míg a klasszikus tej-, és javító dajkásítást legalább a malacok 26%-án elvégezték. Elmondható, hogy az egyik alap feltételezésünk, – miszerint a születendő malacok legalább ¼-ét érinti közvetlenül a dajkásítás – igazolódott, hiszen a vizsgált malacok 25,6 %-a volt érintett. A dajkaságba adott 360 malac közül 151 db esetén azok növekedése jobb eredményt adott, mint eredeti alomtársaik növekedési mutatói, míg 124 esetben ezek kifejezetten romlottak.

Eredményeink alapján elmondható, hogy a fiaztató termek várható malac mennyiségének legalább negyedét érinti a dajkásítás, mely a módszerek helyes és minél precízebb alkalmazásától függően azok termelési mutatóit közvetlenül befolyásolhatja akár 30-60%-ban. Jelen gazdasági körülmények között elengedhetetlen, hogy a telepek minél gazdaságosabban termeljenek, az egy kocára eső választott malacok számát és azok minőségét növeljék, javítsák. Ennek módja a megfelelő dajkásítási protokollok oktatása, megértése, kialakítása és ezek döntéshozatali lépéseihez a megfelelő mennyiségű és releváns adatok folyamatos gyűjtése, vezetése, elemzése. A kutatásunkból kiderül, hogy ezek jelenleg nem állnak megfelelően rendelkezésre a hazai sertéságazat szereplőinél.



Előadások listája