2009. évi TDK konferencia

A környezetgazdagítás a fogságban tartott állatok környezetének oly módosítása, mely az állat viselkedési lehetőségeinek szélesedéséhez és ezáltal jólétének javulásához vezet. A környezeti tényezők összes szempontját figyelembe véve a módszereket öt főbb kategóriába lehet sorolni: az állatok táplálkozásával kapcsolatos, azok érzékszerveinek ingerlésével dolgozó illetve figyelmük lekötését megcélzó módszerek, továbbá az állatok fizikai környezetének módosítása és szociális környezetgazdagításuk. Korlátozott térben gyakran kialakuló probléma a mozgás hiánya, mely többek között elhízáshoz, rendellenes fejlődéshez, abnormális viselkedéshez illetve abnormális sztereotípiák kialakulásához vezethet. Mindezek ellenére viszonylag kevés az olyan törekvés, mely fő céljául az állatok mozgásaktivitásának növelését tűzné ki.

Munkám célja olyan módszerek felkutatása illetve kidolgozása, melyek alkalmasak lehetnek gorillák mozgásaktivitásának növelésére belső illetve külső térben.

A gorillák belső tartási területének gazdagítására egy olyan már korábban bevált módszert alkalmaztam, mely fára kent mézfoltok által növelni képes a gorillák aktivitását (Garai Cintia, 2006). Tíz ismétlés során a mézes és kontroll nap párokon az állatok horizontális és vertikális mozgását jegyeztem fel a felkenést követő 2,5 órában. Az analízishez lineáris modellt használva eredményül azt kaptam, hogy a kezelés szignifikánsan, átlagosan 9%-al növelte a gorillák horizontális mozgását, vertikális mozgásukat pedig szintén szignifikánsan, átlagosan 52%-al növelte.

A gorillák külső kifutójának gazdagítására egy olyan programozható táplálékadagoló szerkezetet fejlesztettünk ki, mely a táplálékot az állatok életterébe egy előre beprogramozott időintervallumban véletlen időben véletlen helyre szórja be, ezáltal csökkentve a táplálék elhelyezkedésének és érkezésének kiszámíthatóságát. Megfigyeléseim ideje alatt hét ismétlés során az állatok bezárását megelőző 1 órában feljegyeztem az egyedek horizontális mozgását a gép működése mellett és annak hiányában. Lineáris modellt alkalmazva eredményül azt kaptam, hogy a gorillák horizontális mozgásának mennyiségét a kezelés szignifikánsan, átlagosan 81%-al növelte.

Elmondható tehát, hogy a vizsgált módszerek alkalmasak a gorillák mozgásaktivitásának fokozására. Mivel megfigyeléseim egyetlen fajra korlátozódtak, érdemes a módszereket több állatcsoporton is kipróbálni, hasonló eredmények kiváltásának reményében.