2009. évi TDK konferencia

Hazánk kétharmada mezőgazdasági terület, mely amellett, hogy biztosítja az élelmiszerellátást, számos növény- és állatfajnak jelent fontos életteret. A 2004-es EU csatlakozás óta a gazdálkodást a Közösségi Agrárpolitika (KAP) irányítja, mely intenzifikációra ösztönző hatásának tulajdonítják a régebbi EU tagországok agrárterületekhez kötődő madárpopulációinak összeomlását. A KAP-ban rejlő potenciális veszély miatt alapvetően fontos a hazai állományok vizsgálata. Kutatásom egyik célja az agrártájhoz kötődő öt karakterisztikus madárfaj élőhely-preferenciáinak felmérése volt előfordulás-adatokon keresztül. A denzitás azonban nem mindig megbízható indikátora egy élőhely minőségének (pl. menekült hatás miatt), ezért a mezőgazdasági kultúrák jellemzésére a mezei pacsirta (Alauda arvensis) énekének időtartamát mértem. A pacsirta énekének időtartama olyan becsületes jelzés, mely információt ad az egyed rátermettségéről, a jobb minőségű hímek pedig kedvezőbb élőhelyet foglalnak. Ilyen megközelítésben mezőgazdasági területek minősítésére még nem került sor.

A madárszámlálásokat 2008. áprilisától májusig négy időpontban végeztem a Hevesi-sík Érzékeny Természeti Területen (ÉTT) két, összesen 9700 méter hosszú transzekt mentén. Hét különböző mezőgazdasági kultúrára nézve vizsgáltam az öt faj- fürj (Coturnix coturnix), mezei pacsirta, sárga billegető (Motacilla flava), cigánycsuk (Saxicola torquatus) és sordély (Emberiza calandra)- eloszlását, kultúránkénti denzitásokkal számolva. Eredményeim alapján a vizsgált madárfajok eloszlása fajspecifikus volt, a cigánycsuk és a sordély szignifikáns preferenciát mutatott az ugar és a repce, illetve utóbbi ezeken kívül a gyep iránt is. A sárga billegető és a mezei pacsirta marginálisan szignifikáns preferenciát mutatott a repce iránt, míg a fürj egyik kultúrát sem részesítette előnyben a többihez képest.

Az ének-időtartam felmérésére 2009. áprilisban és júniusban a Hevesi-sík ÉTT-n, illetve júniusban Szombathely környékén került sor. Gyep, búza- és repcetáblákon mértem az éneklés időtartamát. Az ének-időtartamokból biológiailag relevánsnak bizonyuló fent tartózkodás időtartamai alapján kimutattam, hogy a repülve éneklés időtartama függhet a kultúrától, a költési szezonon belüli időponttól, és a régiónak illetve a vegetációmagasságnak is hatása van az ének-időtartamokra.

Az ének-időtartam mérés megfelelőnek tűnik a kultúrák minősítésére, mivel alkalmazásával mind időben (április, illetve június), mind térben (Heves, Szombathely) elkülöníthető mintázatot kaptam. A Hevesi-sík ÉTT-n a 2008-as denzitás-adatok és az ének-időtartamok alapján kapott preferenciák nem minden esetben mutattak hasonló képet, például a repce esetében. Úgy tűnik tehát, hogy az énekhossz mérése egy hatékony kultúra-minősítési módszer. Az öt vizsgált mezőgazdasági madárfaj élőhely-preferenciái pedig arra utalnak, hogy a hevesi régió gazdálkodása gazdag madárvilág fenntartására képes.