2009. évi TDK konferencia

Négy kísérleti beagle kutya, mindkét oldali vena iliaca communisán (összesen 8 db) és vena jugularisán (összesen 7 db) belső rectushüvelyből képzett patch (folt) autograftot implantáltunk. A műtétek során a kutyák adott erein bemetszést ejtettünk, és az így keletkezett folytonossági hiányt a rectushüvelyből készített 1cmx 0,5cm-es folttal zártuk be. A graftokat úgy alakítottuk ki, hogy magában foglalja a rectus abdominist borító izompólyát és a peritoneum fali lemezét is. A pozícionáláskor minden alkalommal a graftok peritoneális felszínét illesztettük a luminális oldalra. A kutyákon heparinos véralvadásgátlást alkalmaztunk, amelyet posztoperatív gyulladásgátlással egészítettünk ki. Immunszupresszánsok adására nem volt szükség, mivel a holograftok esetében ilyen fajta terápiának nincs indikációja. Az érgraft képzése és beültetése során műtéttechnikai akadály, perioperatív szövődmény nem volt. A vena iliaca communis graftok utánkövetése 6 hónapig, a vena jugularis graftoké 3 hónapig tartott. A posztoperatív időszakban összesen 8 alkalommal Doppler-ultrahangos vénás áramlásvizsgálattal valamint 3 hónappal a beavatkozások után CT-angiográfiával vizsgáltuk az implantált érszakaszok morfológiai és funkcionális jellemzőit. A vizsgálati módszerek nem mutattak egyik esetben sem obturáló elváltozást vagy szűkületet. Három illetve 6 hónappal a műtétek után elvégzett makroszkópos felmérés szerint, a vizsgált erekben az áramlás normális volt. Ezzel együtt az implantált érszakaszokat eltávolítottuk és szövettani, valamint immunhisztokémiai vizsgálatot végeztünk. A hisztopatológiai vizsgálattal a mesothelsejtréteg nem volt kimutatható, a graftok lumináris felületén teljes átépülés volt megfigyelhető és normál endothel sejtréteg borította a beültetett graftok teljes belső felszínét. A szövettani vizsgálattal angiogenesisre jellemző elasztikus, kollagén és reticularis rostokat, valamint capillaris átmetszetek voltak láthatók. A 3 illetve a 6 hónappal a kísérleti beavatkozások után vett mintákban különbség nem volt felfedezhető. Az anti-claudin-5 és az anti-CD31 antitestekkel végzett immunhisztokémiai vizsgálatok megerősítették a rutin hisztopatológiai vizsgálatok során nyert tapasztalatokat, miszerint az érgraftok belfelületén differenciált, egyrétegű, gyulladástól és degeneratív elváltozásoktól mentes, endothelréteg alakult ki. Az immunhisztokémiai vizsgálatok során, az endothelsejtek sejtmembránjában expresszálódó, claudin-5 molekula intenzív, linearis membránreakció formájában volt észlelhető az érgraftokban. Az anti-CD31-el végzett vizsgálataink során szintén pozitív membránrekciót észleltünk az érgraftokat bélélelő endothelsejtekben, viszont, a korábbi tanulmányokhoz hasonlóan, gyengébb immunreaktivitást mutatott a claudin-5 fehérjéhez képest. Az elvégzett vizsgáltok alapján a belső rectushüvely alkalmas a vénafal pótlására.