2009. évi TDK konferencia

A 3- metilszulfonil 4,4’-DDE (3- MeSO2-DDE) állandó és bioakkumulatív metabolitja a 4,4’- DDT-nek mely a 4,4’-DDE biotranszformációjával jön létre és amelyet egér, szopós kutya és egér magzat mellékvese kérgében magas, szövet specifikus toxicitással jellemezhetünk. A 3-MeSO2-DDE az ex vivo szövet kultúrában tartott mellék vese kérget és, az in vitro mellékvese kéreg H295R sejtjeit is célozza.

A jelenlegi kutatás célja a 3-MeSO2-DDE tejben való kiválasztódásának tanulmányozása, és a laktáló törpe sertések esetében az egyszeri szájon át adott dózis maternális és neonatális toxikokinetikájának tanulmányozása. Négy héten át, rendszeres, megegyező idő intervallumokban, öt sertéstől és azok malacaitól tejet, anyai zsírt és plazmát gyűjtöttünk. Születés után 30 nappal boncolás alkalmával mellékvese, máj és testzsír mintákat vettünk az anyákból és a malacokból. A 3-MeSO2-DDE szintet gáz kromatográfos eljárással mértük és toxikokinetikájat vizsgáltuk számoltunk az anyákban és a malacokban.

A vizsgálataink során, megállapítottuk, hogy a 3-MeSO2-DDE szint magasabb volt a tejben mint az anyák vagy utódjaik plazmájában. A súly és a zsír tartalom alapján megállapítottuk, hogy a 3-MeSO2-DDE háromszor-négyszer magasabb volt a malacokban mint a kocákban. A 3-MeSO2-DDE erős akkumulációja volt megfigyelhető a zsír szövetben, míg kisebb mértékű akkumuláció láthattunk a kocák és a malacok májában és mellékveséjében. A szövetben megtartott szint magasabb volt a malacokban mint a kocákban.

Ez a tanulmány bizonyítja, hogy a szopós malacok nagyobb mértékben voltak kitéve ennek a hatásnak mint azok a kocák melyek 3-MeSO2-DDE-t szájon át kaptak. Az eredmények arra engednek következtetni hogy az adrenocorticolitikus környezeti 3-MeSO2-DDE szennyezés emberre veszélyes hatásának felmérésében az anyatejen nevelt csecsemőket kell kiemelten vizsgálni.