2009. évi TDK konferencia

Világszerte, így Magyarországon is elterjedté vált napjainkra a vándor patkány (Rattus norvegicus) szelídített és tenyésztett változatainak (úm. laborpatkány) a kedvtelésből való tartása. A tulajdonosok az állatok gondozásáról, elhelyezéséről, szaporításáról és takarmányozásáról számos internetes oldalon olvashatnak. A rendelkezésre álló forrásokból viszont csak általánosságban tájékozódhatnak, mivel kevés a Magyarországon elérhető szakirodalom. Munkánkkal adatokat kívántunk szolgáltatni a lakásban tartott patkányok táplálásához. Az elvégzett kísérleteink célja a patkányok takarmányválogatási szokásait befolyásoló tényezők feltárása: a választható eleségek kémiai összetétele, emészthetősége, ill. a világos-sötét periódus felcserélésének hatása.

Az első takarmány-válogatási kísérletünk során (12 nap) hat nőstény Wistar (Crl:WI) patkányt három, az otthoni körülmények között is gyakran használt eleséggel etettünk: általános rágcsálótáp (R), étkezési félzsíros tehéntúró (T) és magkeverék (M). A takarmányok ketrecen belüli sorrendjét naponta váltogattuk, az állatokat 12 óra nappali megvilágításban és 12 óra éjszakai sötétségben tartottuk. A patkányok a túróból lényegesen többet ettek, de a magkeverék is jobban ízlett nekik, mint rágcsálótáp. A takarmány 1/3-át a világos, 2/3-át a sötét periódusban vették fel.

A második kísérletben (12 nap) az egyes magvak ízletességét vizsgáltuk egy jól ismert cég kifejezetten patkányok számára gyártott keverékeinek (VB, VS, VP) felhasználásával. Ekkor a megvilágított periódust felcseréltük: az állatok a nappal sötétben, éjszaka világosban voltak. Az eredmények alapján a ’VS’ teljesértékű eledelből szignifikánsabban többet fogyasztottak, s a takarmány 2/3–át ismét a sötét periódusban vették fel, függetlenül attól, hogy ez a nappali órákra esett.

A harmadik kísérlet (12 nap) során a tulajdonosok által is szívesen fogyasztott élelmiszerek, úm. banáncsipsz (BCS) és kakaós golyó (KG), kedveltségét vizsgáltuk meg a második etetési szakaszban legkedveltebb rágcsálóeleséggel (VS) szemben. A napi felvétel felét a kakaós golyó, a másik felét azonos mértékben a banánchips és a rágcsálóeleség tette ki.

A kísérletek alapján összegzésképpen az mondható el, hogy a kedvtelésből tartott patkányok etetésére a magkeverék (gabona-, olajos- és hüvelyesmagvak, ásványi kiegészítő) ízletességénél fogva jobb, mint a rágcsálótáp. Annak ellenére, hogy a túró kedveltsége a másik két eleségét meghaladta, önmagában hosszútávon mégsem javasolható a magas zsír- (23,7 g/100 g sz.a.) és energia- (24,7 MJ ME/100 g sz.a.), valamint az alacsony rosttartalma patkányok elhízását okozhatja. Az állatok által szívesen fogyasztott alacsony fehérje (1,2 g/100 g sz.a.) és magas szénhidráttartalmú (85 g/100 g sz.a.) kakaós golyó és a jelentős zsírtartalommal (32 g/100 g sz.a.) rendelkező banáncsipsz sem alkalmas monodiétás takarmányozásra.