Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
» 2009. TDK
Meghívó 2009.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2009. TDK

2009. évi TDK konferencia

A kedvtelésből tartott patkány takarmányválogatási szokásai
Mong Mariann V. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézet
Témavezető: Dr. Bersényi András

Absztrakt:

Világszerte, így Magyarországon is elterjedté vált napjainkra a vándor patkány (Rattus norvegicus) szelídített és tenyésztett változatainak (úm. laborpatkány) a kedvtelésből való tartása. A tulajdonosok az állatok gondozásáról, elhelyezéséről, szaporításáról és takarmányozásáról számos internetes oldalon olvashatnak. A rendelkezésre álló forrásokból viszont csak általánosságban tájékozódhatnak, mivel kevés a Magyarországon elérhető szakirodalom. Munkánkkal adatokat kívántunk szolgáltatni a lakásban tartott patkányok táplálásához. Az elvégzett kísérleteink célja a patkányok takarmányválogatási szokásait befolyásoló tényezők feltárása: a választható eleségek kémiai összetétele, emészthetősége, ill. a világos-sötét periódus felcserélésének hatása.

Az első takarmány-válogatási kísérletünk során (12 nap) hat nőstény Wistar (Crl:WI) patkányt három, az otthoni körülmények között is gyakran használt eleséggel etettünk: általános rágcsálótáp (R), étkezési félzsíros tehéntúró (T) és magkeverék (M). A takarmányok ketrecen belüli sorrendjét naponta váltogattuk, az állatokat 12 óra nappali megvilágításban és 12 óra éjszakai sötétségben tartottuk. A patkányok a túróból lényegesen többet ettek, de a magkeverék is jobban ízlett nekik, mint rágcsálótáp. A takarmány 1/3-át a világos, 2/3-át a sötét periódusban vették fel.

A második kísérletben (12 nap) az egyes magvak ízletességét vizsgáltuk egy jól ismert cég kifejezetten patkányok számára gyártott keverékeinek (VB, VS, VP) felhasználásával. Ekkor a megvilágított periódust felcseréltük: az állatok a nappal sötétben, éjszaka világosban voltak. Az eredmények alapján a ’VS’ teljesértékű eledelből szignifikánsabban többet fogyasztottak, s a takarmány 2/3–át ismét a sötét periódusban vették fel, függetlenül attól, hogy ez a nappali órákra esett.

A harmadik kísérlet (12 nap) során a tulajdonosok által is szívesen fogyasztott élelmiszerek, úm. banáncsipsz (BCS) és kakaós golyó (KG), kedveltségét vizsgáltuk meg a második etetési szakaszban legkedveltebb rágcsálóeleséggel (VS) szemben. A napi felvétel felét a kakaós golyó, a másik felét azonos mértékben a banánchips és a rágcsálóeleség tette ki.

A kísérletek alapján összegzésképpen az mondható el, hogy a kedvtelésből tartott patkányok etetésére a magkeverék (gabona-, olajos- és hüvelyesmagvak, ásványi kiegészítő) ízletességénél fogva jobb, mint a rágcsálótáp. Annak ellenére, hogy a túró kedveltsége a másik két eleségét meghaladta, önmagában hosszútávon mégsem javasolható a magas zsír- (23,7 g/100 g sz.a.) és energia- (24,7 MJ ME/100 g sz.a.), valamint az alacsony rosttartalma patkányok elhízását okozhatja. Az állatok által szívesen fogyasztott alacsony fehérje (1,2 g/100 g sz.a.) és magas szénhidráttartalmú (85 g/100 g sz.a.) kakaós golyó és a jelentős zsírtartalommal (32 g/100 g sz.a.) rendelkező banáncsipsz sem alkalmas monodiétás takarmányozásra.



Előadások listája