| 
  ||||
      Home
      » Archívum
      » 2009. TDK
      2009. évi TDK konferenciaKertész Attila Mihály III. évfolyam SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Anatómiai és Szövettani Tanszék Témavezetők: Dr. Sótonyi Péter, Dr. Bíró Hunor A tenyészkocák tejmirigyeinek (glandulae mammaria) száma fontos anyai tulajdonság. A sertéseknek általában öt-kilenc csecsbimbójuk (mammilla) van mindkét oldalon. Hagyományosan a kocáknak 2,5-del van több csecsbimbójuk, mint az átlagos alomszámuk. Ami a bimbócsatornák (ductus papillares) számát illeti, nincs egységes álláspont a kézikönyvekben és a különböző közleményekben. Többségük 2 vagy 2-3 bimbócsatornáról tesz említést. Nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a csecsbimbócsatornák számának lenne funkcionális jelentősége. A kocák tejmirigyének számszerű anatómiai jellemzésére és véletlenszerűen gyűjtött csecsbimbók bimbócsatornáinak szám szerinti kiértékelésére kiselejtezett tenyészkocák vágóhídi vizsgálata során került sor. A kóros eltérések regisztrálására nem terjedt ki az adat gyűjtés. 1507 tenyészkoca adatai (tejmirigyek száma/állatszám) a következőképpen alakultak: 10/2 (0.1%); 11/89 (5.9%); 12/211 (14%); 13/352 (23.4%); 14/560 (37.1%); 15/193 (12.8%); 16/73 (4.8%); 17/27 (1.7%); 18/0 (0%). A megvizsgált állatok a hazai tenyészkoca állomány hozzávetőleg 0,7 százalékát teszi ki. A különböző anatómiai elhelyezkedésű tejmirigyről véletlenszerűen gyűjtött 901 csecsbimbó (0-3 minta/állat) bimbócsatornáinak száma a következők voltak: 1 bimbócsatorna 130 (14.4%), 2 bimbócsatorna 753 (83.6%); 3 bimbócsatorna 18 (2.0%). Az anatómiai elhelyezkedésűk szerint különböző tejmirigyek 1, 2 és 3 csecsbimbócsatornáinak eloszlásában nem volt statisztikai különbség a Kruskal-Wallis teszt alapján a nagyobb tejtermeléssel jellemezhető első 5 pár (thoracalis és abdominalis) tejmirigy és a kevesebb tejtermelése miatt megkülönböztetett hátulsó 2-4 pár (inguinalis) tejmirigy között. *A dolgozat egy részéből poszter előadás volt és kivonat jelent meg: Előadások listája  |