Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
» 2009. TDK
Meghívó 2009.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2009. TDK

2009. évi TDK konferencia

A hazai tenyészsertések tejmirigyének és csecsbimbócsatornájának számszerű anatómiai jellemzése*
Kertész Attila Mihály III. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Anatómiai és Szövettani Tanszék
Témavezetők: Dr. Sótonyi Péter, Dr. Bíró Hunor

Absztrakt:

A tenyészkocák tejmirigyeinek (glandulae mammaria) száma fontos anyai tulajdonság. A sertéseknek általában öt-kilenc csecsbimbójuk (mammilla) van mindkét oldalon. Hagyományosan a kocáknak 2,5-del van több csecsbimbójuk, mint az átlagos alomszámuk. Ami a bimbócsatornák (ductus papillares) számát illeti, nincs egységes álláspont a kézikönyvekben és a különböző közleményekben. Többségük 2 vagy 2-3 bimbócsatornáról tesz említést. Nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a csecsbimbócsatornák számának lenne funkcionális jelentősége.

A kocák tejmirigyének számszerű anatómiai jellemzésére és véletlenszerűen gyűjtött csecsbimbók bimbócsatornáinak szám szerinti kiértékelésére kiselejtezett tenyészkocák vágóhídi vizsgálata során került sor. A kóros eltérések regisztrálására nem terjedt ki az adat gyűjtés.

1507 tenyészkoca adatai (tejmirigyek száma/állatszám) a következőképpen alakultak: 10/2 (0.1%); 11/89 (5.9%); 12/211 (14%); 13/352 (23.4%); 14/560 (37.1%); 15/193 (12.8%); 16/73 (4.8%); 17/27 (1.7%); 18/0 (0%).

A megvizsgált állatok a hazai tenyészkoca állomány hozzávetőleg 0,7 százalékát teszi ki.

A különböző anatómiai elhelyezkedésű tejmirigyről véletlenszerűen gyűjtött 901 csecsbimbó (0-3 minta/állat) bimbócsatornáinak száma a következők voltak: 1 bimbócsatorna 130 (14.4%), 2 bimbócsatorna 753 (83.6%); 3 bimbócsatorna 18 (2.0%).

Az anatómiai elhelyezkedésűk szerint különböző tejmirigyek 1, 2 és 3 csecsbimbócsatornáinak eloszlásában nem volt statisztikai különbség a Kruskal-Wallis teszt alapján a nagyobb tejtermeléssel jellemezhető első 5 pár (thoracalis és abdominalis) tejmirigy és a kevesebb tejtermelése miatt megkülönböztetett hátulsó 2-4 pár (inguinalis) tejmirigy között.

*A dolgozat egy részéből poszter előadás volt és kivonat jelent meg:
Kertész, A.M., Bíró, H., Sótonyi, P.: The Number of Mammary Glands and Teat Canals in Culled Breeding Sows. In: Proceedings of 1st European Symposium on Porcine Health Management, Copenhagen, Denmark, August 27th – 28th 2009. p. 56.



Előadások listája