Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
» 2009. TDK
Meghívó 2009.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2009. TDK

2009. évi TDK konferencia

Hiperpolimorf mikroszatellita-polimorfizmusok vizsgálata vadászkutyákban
Orbán Zsuzsa szigorló
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézet
Témavezetők: Dr. Zenke Petra, Dr. Zöldág László

Absztrakt:

A kutyák örökletes eredetű betegségei egyre nagyobb arányban mutatkoznak világszerte, aminek egyik nyilvánvaló oka a beltenyésztettség. Ezért egyre nagyobb igény mutatkozik a kutyapopulációk populációgenetikai vizsgálataira, diverzitásuk feltérképezésére és az egyedek származásának meghatározására. Ennek céljából a ZUBECA4, WILMS-TF és FH2132 hiperpolimorf mikroszatellita markerek használhatóságát vizsgáltuk vadászkutya populációkban.

Vizsgálatainkhoz hat különböző fajtába tartozó vadászkutya (n = 45) szájnyálkahártya-törletét használtuk, ezen a vegyes csoporton belül három alcsoportot különítettünk el (magyar vizsla, erdélyi kopó és más fajtájú vadászkutyák). A minták DNS-tartalmának kinyerése után a ZUBECA4, a WILMS-TF és FH2132 lokuszokat multiplex PCR reakcióval felsokszoroztuk, kaplilláris elektroforézissel elválasztottuk, majd meghatároztuk a méretüket. A homozigóta formában megtalálható allélok szekvenálásával meghatároztuk a referenciaallélok struktúráját és az ismétlődő egységek száma alapján alkalmaztuk a nemzetközileg elfogadott nevezéktant. A megfigyelt allélgyakorisági adatokkal elvégeztük a kialakított csoportok populációstatisztikai analízisét (Hobs, Hexp, PE, PD, PIC) és megbecsültük a beltenyésztettség mértékét a fajtapopulációkon belül. Teszteltük a mintacsoportok Hardy-Weinberg egyensúlyát, a markerek kapcsoltsági egyensúlyát valamint F-statisztikával elvégeztünk a kialakított három alcsoport összehasonlító genetikai elemzését.

Az összesített statisztikai eredmények alapján a felmért három STR marker igen polimorfnak bizonyult a hazai vadászkutya-állományban, amelynek következtében alkalmasak lehetnek alomellenőrző szűrő vizsgálatokra, kibővített lokuszkészlettel pedig egyedi azonosítás céljára. A magyar vizsla és az erdélyi kopó fajtacsoportok magas beltenyésztettségi értékei az átgondolt tenyésztői munka szükségességére hívják fel a figyelmet. Mivel jelentős különbségeket mutattunk ki a kialakított három alcsoport genetikai varianciájában, vizsgálataink is alátámasztják az irányított szelekció genetikai mintázatot befolyásoló igen gyors hatását.



Előadások listája