2009. évi TDK konferencia

Munkánk során tanulmányoztuk a hagyományos és az elektronikus fonendoszkóp érzékenységét és diagnosztikai alkalmasságát a kutyák szívzörejeinek felismerését illetően, összehasonlítva a leleteket az echokardiográfiás vizsgálatok eredményeivel.

Összesen 21 olyan kutyát vontunk be a vizsgálatokba, amelyek feltételezhetően szívzörejjel rendelkeztek, vagy annak kizárására volt szükség, a beküldő állatorvos, illetve a betegfelvételt végző klinikai állatorvos előzetes fizikális lelete alapján. A kutyákat egymástól függetlenül megvizsgálta – mindkét típusú fonendoszkóppal - a szakdolgozat készítője (AB), mint kezdeti kardiológiai vizsgálati tapasztalatokkal bíró személy, valamint a dolgozat témavezetője (VK), aki e tekintetben több évtizedes gyakorlattal rendelkezik. A 21 kutya közül 6 egyedben két szívzörej fordult elő, így összesen 27 szívzörej/feltételezett szívzörej esetében végeztük el a hallgatózásos vizsgálatokat.

A szívzörejek meglétét, illetve hiányát illetően AB 20 esetben állított fel helyes diagnózist a hagyományos fonendoszkóppal, az összesen 27 eset vizsgálata során (p = 0.30, kappa = 0.2), míg az elektronikus fonendoszkóppal 25 szívzörej/feltételezett szívzörej esetében állított fel helyes diagnózist az echokardiográfia eredményeihez képest (p = 0.0013, kappa = 0.75). VK helyesen állapította meg a szívzörej meglétét vagy hiányát a hagyományos fonendoszkóppal 25 esetben a 27 közül (p = 0.0013, kappa = 0.75), míg az elektronikus fonendoszkóppal mind a 27 esetben helyes diagnózishoz jutott (p = 0.00012, kappa = 1). A szívzörejeknek az I – VI/ VI-os erősségi skála szerinti osztályozásakor a besorolási eredmények szignifikánsan hasonlóak voltak, AB és VK saját vizsgálatain belül, a hagyományos és az elektronikus fonendoszkóppal kapott leletek összehasonlítását illetően (AB: p = 6.9x10-8, kappa = 0.79; VK: p = 5.2x10-11, kappa = 0.92). AB és VK e tekintetben egymással összevetett eredményei szignifikánsan hasonlóak voltak (a szívzörejek erősség szerinti besorolásakor) a hagyományos fonendoszkóp tekintetében is p = 2.9x10-7, kappa = 0.79), de a hasonlóság szignifikancia-szintje még kifejezettebb volt az elektronikus fonendoszkóp alkalmazásakor p = 1.1x1011, kappa = 0.92).

Tapasztalataink szerint az elektronikus fonendoszkóp érzékenyebb és nagyobb diagnosztikai pontossággal használható a kutyák szívzörejeinek felismerésekor és azok erősség szerinti besorolásakor, a hagyományos fonendoszkóphoz képest. Ez különösen AB, mint kezdeti tapasztalatokkal rendelkező vizsgáló tekintetében mutatkozott meg. Mindazonáltal a hagyományos és az elektronikus fonendoszkópok együttes igénybevételét javasoljuk azért, hogy ezek sajátságos előnyei egyaránt felhasználhatók legyenek a diagnosztikai munka során.