Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
» 2009. TDK
Meghívó 2009.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2009. TDK

2009. évi TDK konferencia

Hagyományos és elektronikus szenzorral rendelkező fonendoszkópok összehasonlítása kutyák szívzörejeinek vizsgálata során
Bonnevie, Anna szigorló
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Belgyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezető: Dr. Vörös Károly

Absztrakt:

Munkánk során tanulmányoztuk a hagyományos és az elektronikus fonendoszkóp érzékenységét és diagnosztikai alkalmasságát a kutyák szívzörejeinek felismerését illetően, összehasonlítva a leleteket az echokardiográfiás vizsgálatok eredményeivel.

Összesen 21 olyan kutyát vontunk be a vizsgálatokba, amelyek feltételezhetően szívzörejjel rendelkeztek, vagy annak kizárására volt szükség, a beküldő állatorvos, illetve a betegfelvételt végző klinikai állatorvos előzetes fizikális lelete alapján. A kutyákat egymástól függetlenül megvizsgálta – mindkét típusú fonendoszkóppal - a szakdolgozat készítője (AB), mint kezdeti kardiológiai vizsgálati tapasztalatokkal bíró személy, valamint a dolgozat témavezetője (VK), aki e tekintetben több évtizedes gyakorlattal rendelkezik. A 21 kutya közül 6 egyedben két szívzörej fordult elő, így összesen 27 szívzörej/feltételezett szívzörej esetében végeztük el a hallgatózásos vizsgálatokat.

A szívzörejek meglétét, illetve hiányát illetően AB 20 esetben állított fel helyes diagnózist a hagyományos fonendoszkóppal, az összesen 27 eset vizsgálata során (p = 0.30, kappa = 0.2), míg az elektronikus fonendoszkóppal 25 szívzörej/feltételezett szívzörej esetében állított fel helyes diagnózist az echokardiográfia eredményeihez képest (p = 0.0013, kappa = 0.75). VK helyesen állapította meg a szívzörej meglétét vagy hiányát a hagyományos fonendoszkóppal 25 esetben a 27 közül (p = 0.0013, kappa = 0.75), míg az elektronikus fonendoszkóppal mind a 27 esetben helyes diagnózishoz jutott (p = 0.00012, kappa = 1). A szívzörejeknek az I – VI/ VI-os erősségi skála szerinti osztályozásakor a besorolási eredmények szignifikánsan hasonlóak voltak, AB és VK saját vizsgálatain belül, a hagyományos és az elektronikus fonendoszkóppal kapott leletek összehasonlítását illetően (AB: p = 6.9x10-8, kappa = 0.79; VK: p = 5.2x10-11, kappa = 0.92). AB és VK e tekintetben egymással összevetett eredményei szignifikánsan hasonlóak voltak (a szívzörejek erősség szerinti besorolásakor) a hagyományos fonendoszkóp tekintetében is p = 2.9x10-7, kappa = 0.79), de a hasonlóság szignifikancia-szintje még kifejezettebb volt az elektronikus fonendoszkóp alkalmazásakor p = 1.1x1011, kappa = 0.92).

Tapasztalataink szerint az elektronikus fonendoszkóp érzékenyebb és nagyobb diagnosztikai pontossággal használható a kutyák szívzörejeinek felismerésekor és azok erősség szerinti besorolásakor, a hagyományos fonendoszkóphoz képest. Ez különösen AB, mint kezdeti tapasztalatokkal rendelkező vizsgáló tekintetében mutatkozott meg. Mindazonáltal a hagyományos és az elektronikus fonendoszkópok együttes igénybevételét javasoljuk azért, hogy ezek sajátságos előnyei egyaránt felhasználhatók legyenek a diagnosztikai munka során.



Előadások listája