2009. évi TDK konferencia

A dolgozat témája a lovak fertőző kevésvérűségét okozó vírus magyarországi előfordulásának, illetve a hazai vírustörzsek változatosságának vizsgálata. A lovak fertőző kevésvérűségének vírusa (Equine infectious anaemia virus, EIAV) a Retroviridae család, Lentivirus nemzetségéhez tartozik. A kórokozó lófélékben, általában lassan kifejlődő, életvégig tartó és halálos betegségre vezető fertőzést okoz. A vírus leggyakrabban a fertőzött állatok vérével, ízeltlábú vektorok közvetítésével terjed, bár egyéb átviteli módok (ondó, tej, iatrogén fertőzések) is előfordulnak. A betegségnek heveny és idült formái különíthetők el. A heveny szakban jellemző a láz és thrombocytopenia, míg az idült periódust leginkább az anémia és általános leromlás jellemzi. A kórokozó az egész világon elterjedt, de főként sporadikus megbetegedéseket okoz. A betegség jellege és a specifikus preventív módszerek (vakcinázás) hiánya miatt a védekezés elsősorban a fertőzött állatok felkutatásán és leölésén alapuló mentesítési eljárás. A betegséget a Nemzetközi Állategészségügyi Szervezet (World Organisation for Animal Health, OIE) a bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségek listáján tartja számon. A hatékony védekezés fontos részét képezi olyan diagnosztikai rendszer megléte, amellyel a fertőzés a korai szakaszban egyértelműen felismerhető. Jelenleg a hivatalosan elfogadott vizsgálati módszer az agar-gél immundiffúziós próba (Coggins-teszt), illetve felmérő vizsgálatokra ELISA próba is alkalmazható. Ezek a szerológiai próbák a vírus ellen termelt ellenanyagokat mutatják ki, viszont érzékenységben és specifikusságban eltérnek egymástól.

Kutatásaink során az EIAV RNS genomjának kimutatására alkalmas reverz transzkripciós polimeráz láncreakcióra (RT-PCR) alapozott diagnosztikai próbát fejlesztettünk ki. A génbanki adatbázisokban elérhető EIAV szekvenciák összehasonlítása alapján megállapítottuk, hogy az 5’ nem kódoló régió és a gag gén területén találhatók viszonylag kevéssé változékony genomszakaszok. Erre a régióra tervezett oligonukleotid primerek segítségével a vírusgenom 313 nukleotid hosszúságú szakaszát mutattuk ki a reakciók során. Az eljárást 10 magyarországi, ELISA-pozitív ló mintáján, valamint egy franciaországi kontroll mintán alkalmaztuk. A vizsgált mintákból 7 esetben sikerült az EIAV nukleinsavát kimutatni, mind fehérvérsejtekből, mind pedig lépsejtekből. A nukleinsav-szakaszok szekvenciáinak meghatározását követően törzsfa-rekonstrukciós vizsgálatokat végeztünk. A szekvenciák jelentős változékonyságot mutattak, ami arra utal, hogy számos vírustörzs fordul elő hazánkban, annak ellenére, hogy a fertőzés viszonylag ritkán kerül megállapításra. A kutatás eredményei felhívják a figyelmet a hazai lóállományok fertőző kevésvérűségre irányuló rendszeres, átfogó vizsgálatának fontosságára. A kutatás során kifejlesztett RT-PCR eljárás jól alkalmazható a szerológiai vizsgálatok eredményeinek megerősítésére, valamint az EIAV törzsek genetikai jellemzésére.