2009. évi TDK konferencia

Az elektrokardiográfia elterjedt módszer a szív állapotában bekövetkező, egy-egy eseményhez köthető, kiugró változások vizsgálatára. Ezzel szemben az RR-intervallumok időbeli változásán alapuló szívfrekvencia-variancia (HRV) analízis egy új, és leginkább még csak humán pácienseken alkalmazott eljárás, amely az esetleges kiugró eltéréseket figyelmen kívül hagyja, inkább a szisztematikusan mutatkozó tendenciákra koncentrál. Sokkal több információ lelhető fel ebben a jelsorozatban – mind a szívre, mind a szervezet egészére vonatkozóan –, mint amennyit az orvos- és állatorvos-tudomány jelenleg kiaknáz. Bár biológiai jelentésük még nem teljesen tisztázott, számos idő- és frekvencia alapú módszer létezik, amelyeket a szívfrekvencia-variancia vizsgálatára használnak.

A szívfrekvencia-variancia is olyan élettani folyamat, amely a fraktáldinamika szerint alakul, vagyis statisztikailag önhasonló alegységekből és al-alegységekből épül föl a szívverések jelsorozata. Ha ez a komplexitás megbomlik, és akár a túlzott rendezettség, akár a véletlenszerűség irányába tolódik, az valamilyen életkorral járó vagy patológiás folyamatra utal.

Kísérleteinkben a lidocain, mint közismerten antiarrhythmiás hatóanyag HRV-re gyakorolt hatásait vizsgáltuk 3, 9, 30, illetve 60-75 mg/ttkg dózisban alkalmazva (1-4. csoport), csoportonként 10-10 – illetve a 4. csoportban 6 –, a BALB-C törzsbe tartozó egéren, amelyeket ivarilag elkülönített ötös csoportokban tartottunk. Az értékelés során az egyes egyedek kezelés előtti értékeit hasonlítottuk a lidocainnal történt kezelést követőekhez. Ehhez felhasználtuk az EKG alapján számított szívfrekvenciát, az RR-intervallumok szórását és a trianguláris indexet. A rögzített jelet a Poincaré plot és a gyors Fourier transzformáció (FFT) segítségével is vizsgáltuk. Az összes kapott értéket statisztikailag elemeztük. Tapasztalataink szerint a Poincaré plottal számított két szórásérték közül a rövidtávú varianciát leíró SD1 nő az 1. és a 2., míg csökken a 4. csoportnál, a hosszútávú varianciát szemléltető SD2 pedig a 2. és 4. csoportban csökken, a 3. csoportban viszont nő a kezelés hatására. Az FFT-vel nyert, és a sympathicus-parasympathicus egyensúlyt jellemző LF/HF hányados a 2. és 3. csoportnál nő, a 4-esnél ugyanakkor csökken. Az RR intervallumok szórása, illetve az RR-intervallumok hosszának eloszlását (és így a variancia mértékét) tükröző trianguláris index az 1. csoportnál még stabilan növekszik, a 4-esnél azonban már csökken. A mérési adatok alapján az első három csoportban lidocain hatására csökken a szívfrekvencia.

A kapott eredményekből arra következtettünk, hogy az alacsonyabb dózisok esetén a lidocain növeli a rövidtávú variabilitást és csökkenti a szívfrekvenciát (antiarrhythmiás hatás), nagy dózisnál azonban ezek a hatások már nem érvényesülnek, továbbá, hogy alacsonyabb dózisú lidocain hatására az autonóm egyensúly a sympathicotonia felé tolódik, a nagy dózis ezt a tendenciát megfordítja.