Tudományos Diákkör    
 
 
2024. TDK
» 2023. TDK
Felhívás
Meghívó 2023.
Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2023. TDK

2023. évi TDK konferencia

Az IDR-1002 antimikrobiális peptid csirke bélnyálkahártyájának gyulladásos folyamataira kifejtett hatása
Ujházy András Dávid V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék
Témavezető: Dr. Papp-Sebők Csilla

Absztrakt:

Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) jelensége, melyet az antibiotikumok nagymértékű és átgondolatlan használata okozott, világszerte egyre nagyobb problémát jelent. Az antimikrobiális peptidek (AMP), melyek olyan kisméretű, kationos peptidek, amelyek a veleszületett immunrendszer részeként termelődnek csaknem minden élőlényben, egy lehetséges megoldásként szolgálhatnak e problémára direkt antimikrobiális, illetve immunmodulációs hatásuknak köszönhetően. Az IDR-ek (Innate Defense Regulator) csoportjába olyan szintetikus, kisméretű (10-20 aminosavból álló) peptidek tartoznak, melyek szinte alig rendelkeznek direkt baktericid hatással, azonban immunmodulátor hatásuknak köszönhetően hatékonynak bizonyulnak különféle fertőző és gyulladásos betegségek kezelésében. Kutatásunk során az IDR-1002 nevű peptid immunmoduláló hatását vizsgáltuk csirke eredetű bélhám explantokon .

Az explantokat különböző koncentrációjú IDR-1002 (10-, 30- és 90 µg/ml), illetve lipoteicholsav (lipoteichoic acid, LTA) tartalmú (10 µg/ml) vagy mindkét anyag kombinációját tartalmazó oldatokkal kezeltük 12 órán keresztül. Fotometriás módszerrel határoztuk meg a metabolikus aktivitást és a membránsérülésre utaló extracelluláris laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitást. Ezen kívül ELISA teszttel mértük az interleukin (IL)-8 koncentrációját, valamint Luminex xMAP technológia alkalmazásával vizsgáltuk a RANTES, IL-2 és az interferon (IFN)-γ mennyiségét.

Eredményeink alapján az IDR-1002 nem befolyásolta a sejtek életképességét , ugyanis a metabolikus aktivitás egyik koncentráció alkalmazásánál sem csökkent szignifikánsan, és az LDH aktivitásában sem találtunk emelkedést. A proinflammatorikus biomarkerek (IFN- γ, RANTES, IL-8) és az IL-2 esetén megfigyeltük, hogy az LTA emelte a koncentrációjukat, és ezt az emelő hatást a 10 µg/ml koncentrációjú IDR-1002 képes volt mérsékelni mindegyik citokin esetében. Ezen kívül a RANTES esetében a 30 µg/ml, az IL-8 esetében pedig a 30- és a 90 µg/ml koncentrációjú kezelés is csökkentő hatásúnak bizonyult. Emellett megfigyeltük, hogy az általunk vizsgált AMP önmagában emelő hatást fejtett ki az IL-2 termelődésére a kontrollcsoporthoz viszonyítva.

Eredményeink rámutatnak, hogy az IDR-1002, amellett, hogy a sejteket nem károsította, képes volt befolyásolni az LTA okozta gyulladást. Továbbá megállapíthatjuk a peptid alacsonyabb koncentrációjának fokozott hatékonyságát a nagyobb dózisokhoz képest, ami felhívja a figyelmet a megfelelő kezelési koncentráció kiválasztásának fontosságára. Látható tehát, hogy az általunk vizsgált peptid megfelelő és ígéretes eszköz lehet a különféle bakteriális és gyulladásos betegségek egészségkárosító hatásainak mérséklésére, ezért mindenképp fontos további kutatások elvégzése a hatások minél pontosabb feltérképezése céljából.



Előadások listája