2023. évi TDK konferencia

Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) jelensége, melyet az antibiotikumok nagymértékű és átgondolatlan használata okozott, világszerte egyre nagyobb problémát jelent. Az antimikrobiális peptidek (AMP), melyek olyan kisméretű, kationos peptidek, amelyek a veleszületett immunrendszer részeként termelődnek csaknem minden élőlényben, egy lehetséges megoldásként szolgálhatnak e problémára direkt antimikrobiális, illetve immunmodulációs hatásuknak köszönhetően. Az IDR-ek (Innate Defense Regulator) csoportjába olyan szintetikus, kisméretű (10-20 aminosavból álló) peptidek tartoznak, melyek szinte alig rendelkeznek direkt baktericid hatással, azonban immunmodulátor hatásuknak köszönhetően hatékonynak bizonyulnak különféle fertőző és gyulladásos betegségek kezelésében. Kutatásunk során az IDR-1002 nevű peptid immunmoduláló hatását vizsgáltuk csirke eredetű bélhám explantokon .

Az explantokat különböző koncentrációjú IDR-1002 (10-, 30- és 90 µg/ml), illetve lipoteicholsav (lipoteichoic acid, LTA) tartalmú (10 µg/ml) vagy mindkét anyag kombinációját tartalmazó oldatokkal kezeltük 12 órán keresztül. Fotometriás módszerrel határoztuk meg a metabolikus aktivitást és a membránsérülésre utaló extracelluláris laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitást. Ezen kívül ELISA teszttel mértük az interleukin (IL)-8 koncentrációját, valamint Luminex xMAP technológia alkalmazásával vizsgáltuk a RANTES, IL-2 és az interferon (IFN)-γ mennyiségét.

Eredményeink alapján az IDR-1002 nem befolyásolta a sejtek életképességét , ugyanis a metabolikus aktivitás egyik koncentráció alkalmazásánál sem csökkent szignifikánsan, és az LDH aktivitásában sem találtunk emelkedést. A proinflammatorikus biomarkerek (IFN- γ, RANTES, IL-8) és az IL-2 esetén megfigyeltük, hogy az LTA emelte a koncentrációjukat, és ezt az emelő hatást a 10 µg/ml koncentrációjú IDR-1002 képes volt mérsékelni mindegyik citokin esetében. Ezen kívül a RANTES esetében a 30 µg/ml, az IL-8 esetében pedig a 30- és a 90 µg/ml koncentrációjú kezelés is csökkentő hatásúnak bizonyult. Emellett megfigyeltük, hogy az általunk vizsgált AMP önmagában emelő hatást fejtett ki az IL-2 termelődésére a kontrollcsoporthoz viszonyítva.

Eredményeink rámutatnak, hogy az IDR-1002, amellett, hogy a sejteket nem károsította, képes volt befolyásolni az LTA okozta gyulladást. Továbbá megállapíthatjuk a peptid alacsonyabb koncentrációjának fokozott hatékonyságát a nagyobb dózisokhoz képest, ami felhívja a figyelmet a megfelelő kezelési koncentráció kiválasztásának fontosságára. Látható tehát, hogy az általunk vizsgált peptid megfelelő és ígéretes eszköz lehet a különféle bakteriális és gyulladásos betegségek egészségkárosító hatásainak mérséklésére, ezért mindenképp fontos további kutatások elvégzése a hatások minél pontosabb feltérképezése céljából.